ZARA – Amancio Ortega
Vagyona: 76,7 milliárd dollár
Volt feleségével 1963-ban, kis családi vállalkozásként alapította a ZARA-t az idén 80 éves Amancio Ortega, aki ma már Európa leggazdagabb emberének számít. Vagyonával a múlt évben egy rövidke időre még Bill Gateset is megelőzte, jelenleg is a 2. leggazdagabb ember a Forbes listája szerint.
Ortega a világ leggazdagabb kereskedője, aki személyes vagyonából rengeteget fektetett az ingatlanpiacba is. Madridban, Barcelonában, Londonban, Chicagóban, Miamiban és New Yorkban található ingatlanainak értéke több mint 8 milliárd dollár. Az elnöki posztról csak pár éve, 2011-ben mondott le, osztalékként azonban továbbra is több mint 400 millió dollár üti a markát évente. Házas, három gyermeke van, feleségével igyekszik egyszerű, hivalkodásoktól mentes életet élni.
Az Inditex divatbirodalomhoz ma már nemcsak a ZARA tartozik, hanem több más, nálunk is kedvelt fast fashion márka, mint a Massimo Dutti, a Pull&Bear, a Bershka, a Stradivarius vagy az Oysho. A vállalat növekedését, erejét jól mutatja, hogy a múlt év októberét megelőző 9 hónapban az Inditex nettó profitja 20 százalékkal emelkedett. Nem csoda, a ZARA üzleti modelljét kiáltották ki a legjobbnak a divatáru-kereskedelemben.
H&M – Stefan Persson
Vagyona: 21,2 milliárd dollár
A Forbes lista 32. helyén álló Stefan Persson jelenleg is a fast fashion óriás H&M elnöke. 68 éves, házas, három gyermeke van, közülük Karl-Johan Persson tölti be 1998 óta a vezérigazgatói posztot. Édesapja 1947-ben alapította a céget, amelyhez a zászlóshajó H&M-en kívül olyan márkák is tartoznak, mint a Monki, a COS, a Weekday, a Cheap Monday és az & Other Stories.
Svédország leggazdagabb embere Ortegához hasonlóan szintén szereti ingatlanokba fektetni vagyonát, nem is akármilyenekbe. Első osztályú gyűjteményébe Európa legfelkapottabb bevásárlóutcáiban elhelyezkedő ingatlanok is tartoznak. Van tulajdonában lévő épület a Londonban az Oxford Streeten, Rómában a Via del Corsón és Párizsban a Champs-Elysée-n is.
H&M-üzlet ma már a világ 62 országában megtalálható, összesen több mint 4000 boltjuk van. A vállalat célja az, hogy éves szinten 10 százalékkal növeljék számukat, miközben a webshopok terjeszkedésére is nagy figyelmet fordítanak.
UNIQLO – Tadashi Yanai
Vagyona: 19 milliárd dollár
Japán leggazdagabb üzletembere még annak ellenére is, hogy a múlt évben cirka 4,8 milliárd dollárt veszített. Nettó vagyonának legnagyobb része cége, a Fast Retailing részvényeiben fekszik, amelynek húzó márkája a UNIQLO. A különösen enyhe tél nem kedvezett náluk sem az értékesítéseknek, a nyakukon maradt téli ruhák garmadája miatt a bevételi előrejelzéseket is felül kellett vizsgálni a vállalatnál. Bár a gazdasági elemzők szkeptikusan fogadták a tervet, miszerint a fast fashion márka az amerikai külvárosok felé kíván terjeszkedni, Tadashi Yanai bízik önmagában és cégében. Célja, hogy 2020-ra a legnagyobb divatáru-kereskedővé váljanak.
C&A – Brenninkmeijer család
A holland testvérpár, Clemens és August Brenninkmeijer 1841-ben alapította a céget, ami ma az egyik legtitokzatosabb kereskedelmi vállalatnak számít. 2005 üzletével 23 országban van jelen, és szinte érthetetlen, hogyan tudja magát stabilan tartani a piacon. Árai messze nem olyan olcsóak, mint például a H&M esetén, és a divathullámokat sem használja ki annyira kollekcióinál, mint versenytársai. A márka célcsoportjaként a családokat határozza meg; anyukák, apukák, gyerekek – számukra kívánnak minőségi és kedvező árú ruhákat, kiegészítőket eladni.
A leggazdagabb holland család ősei még házalóként kezdték árulni portékáikat, mára pedig már a holland királyi család is a rokonsághoz tartozik. Üzleti téren zárkózottságukat jellemzi, hogy 2001-ben, miután a holland kormánynak nem voltak hajlandóak adatokat szolgáltatni, minden országra kiterjedő tevékenységüket egy cégbe összevonva áttelepítették Svájcba. Azóta a Cofra Group holdingtársaságként működnek Zugban.
A társaságnak a divatáru-kereskedelem mellett az ingatlanpiacon, magántőke-befektetésekben és az egészségügyi technológiák terén is vannak érdekeltségei. Azt pedig jelenleg sem tudni, mekkora a cég működési bevétele vagy a nyeresége, ugyanis ilyen jellegű adatokat sosem volt hajlandó nyilvánosságra hozni.
A cégvezetés módjában is sok az érdekesség: a menedzsmentet mindig csak a család tagjai közül választják ki, az ügyvezető igazgatóknak pedig 50 éves korukban vissza kell vonulniuk, hogy átadják helyüket a fiatalabbaknak. Konzervatív, egyben elavult látásmódra vall, hogy az 1990-es évek végéig nő nem is volt a cég vezetőségében. A céget szoros kötelékek fűzik a katolikus egyházhoz, amit több millió eurós támogatásokkal segítenek.
Primark – Hilary Weston és férje
Vagyonuk: 10,2 milliárd dollár
Férjével, Galen Westonnal hihetetlen méretű divat- és élelmiszer-birodalmat építettek fel, amelynek a Primark csak egy szeletét képezi. Az ő tulajdonuk a londoni Selfridges, az ír luxusáruházlánc, a Brown Thomas, több kanadai luxusüzletlánc, valamint számos presztízsértékű ingatlanbefektetéssel is rendelkeznek. Az ír származású házaspárt Kanadában úgy kezelik, mintha királyi méltóságok lennének, bár sok időt manapság nem töltenek az országban, számos üzleti és magánéleti elfoglaltságuk miatt.
Hilary 1942-ben született, karrierjét pedig modellként kezdte. Az 50-60-as években Sybil Connelly divattervezővel bejárta egész Amerikát, mint a coture kollekció manökenje. Férje tehetős kanadai családból származik, aki 21 évesen úgy döntött, kiszabadul apja elnyomó akarata alól, és Dublinba költözött, hogy saját kereskedelmi vállalkozást indítson. Bár Galen már sikeres üzletembernek számított, amikor összeházasodtak, Hilary mégsem döntött úgy, hogy trófeafeleségként fejezi be karrierjét. Pedig megtehette volna, hiszen nászajándékba férjétől a komplett Brown Thomas-üzletláncot megkapta, ami már akkor is szép haszonnal működött. Helyette aktívan részt vállalt az irányításban, a divat világában szerzett tapasztalatait pedig busásan kamatoztatta, többek között a Primark beindításával is.
A házaspárnak két gyermeke született, egy ikerpár 1972-ben, Alannah és Galen. A családnak a 80-as években a legszörnyűbb rémálommal is szembesülnie kellett: 1983-ban az IRA-hoz tartozó terroristák megpróbálták elfogni és megölni a családot annak 17. századi birtokán. Szerencséjükre a rendőrség kapott egy fülest a tervezett merényletről, és a szülőket és gyermekeiket még időben Angliába menekítették. A család székhelye jelenleg Londonban van, de a teleket a floridai Vero Beachen lévő luxusvillájukban töltik.
TOPSHOP – Sir Philip Green
Vagyona: 5,7 milliárd dollár
Az Arcadia Group elnöke az egyik legbefolyásosabb angol kereskedő, aki lovagi rendfokozatát is briliáns üzleti érzékével érdemelte ki. A céghez többek között olyan márkák tartoznak, mint a Topshop, a Miss Selfridge vagy a Dorothy Perkins.
A múlt évig tulajdonában volt a BHS áruházlánc is, azonban azt 1 fontért eladta Dominic Chappellnek, egy autóversenyzőből lett üzletembernek. A gyanús üzletkötésre még az angol parlamenti képviselők is felfigyeltek, vizsgálat is indult az ügyben. A BHS-t ugyanis új tulajdonosa alig egy év alatt bedöntötte, mialatt villámgyorsan kivett jó pár millió dollárt belőle. Az utolsó BHS-üzletek épp a napokban zárnak be, körülbelül 11 000 alkalmazottat az utcára juttatva. Persze Green sem volt rest, és szintén kivett még időben a vállalkozásból röpke 400 millió fontot osztalékként, és csak utána, 571 millió fontos hiányt felhalmozva adott túl rajta. A botrány kirobbanását követően most még az is kérdéses, megtarthatja-e lovagi rendfokozatát és az ezzel járó kiváltságokat, hiszen – mint az angol parlamenti képviselők mondják – egy olyan tehetséges üzletembernek, mint Philip Green, tudnia kellett, hogy végzetes következményekkel jár, ha olyasvalakinek adja el az üzlethálózatot, aki még csak nem is ért a kereskedelemhez.
Feleségével, Cristina Greennel Monacóban van a családi rezidenciájuk, onnan utazik a hétköznapokon Londonba, ahol a cég központja található. Házasságukból két gyermek született, Chloe és Brandon.
És vajon mi lehet a sok milliárdot érő érme másik oldalán? Egy kevésbé csillogó, de annál is több problémát és kérdést felvető világ: textil- és ruhaipari munkások, akiket gyakran alacsony órabéren dolgoztatnak embertelen körülmények között, kihasználva kiszolgáltatottságukat; egyre csak sokasodó, megunt ruhákból és cipőkből álló környezetkárosító szeméthegyek, mert már a turkálók sem tudják a feleslegessé vált holmikat mind feldolgozni és újra értékesíteni. De úgy tűnik, mindez nem számít, hisz jól tudjuk: megtehetjük.