A mindennapokban szinte már fel sem tűnnek a színpadiasan felnagyított érzésekkel operáló, csodaszínes reklámképek. Ugyanazzal a nevető mosollyal adják el nekünk a nyelvtanfolyamokat, mint az akciós vécépapírt, az online fotótárházaknak köszönhetően pedig szép esély van rá, hogy valóban ugyanazt a személy látjuk majd viszont.
Egy mosoly milliónyi hirdetésen
Rebecca Ariane Givens esetén ez az esély jóval nagyobb, mint általában. Ő ugyanis a legtöbbet foglalkoztatott stockfotó-modell, aki sokáig igyekezett titokban tartani kilétét, fotóinak népszerűsége azonban túlnőtt rajta. Rajongói önállósították magukat, és sorra hozták létre a Facebook-, Twitter- és más közösségi médiás oldalakat, amiken tonnaszám gyűjtötték a mindig vidám leányzóval megjelent hirdetéseket. Így végül nem úszta meg, hogy ő maga is megszólaljon, és eláruljon egy keveset önmagáról, származásáról és arról, hogyan is lett a sablonos fotók királynője.
Rebecca édesapja francia–kanadai, édesanyja kínai származású, ő maga Kanadában nőtt fel és szerzett jogi végzettséget. Már tanulmányai mellett is modellkedett, szerepelt a Cosmopolitan és a Marie Claire szerkesztőségi anyagaiban, de a “hagyományos” modellkedéssel hamar felhagyott, a szerződések ugyanis a legtöbb esetben kikötik, hogy a lányok nem mosolyoghatnak. Helyette minimum komolyan, de inkább közönyösen és életunt sznob módjára kell, hogy a kamerának pózoljanak – Rebecca pedig ebből nem kért, így jött a B verzió, a stockfotók lenézett, de jól fizető világa.
2005 óta készülnek róla képek, amelyek száma mostanra már a tízezret is átlépte, és minden elismert online fotóadatbázisban gyorsan rá is találhatunk. Amellett, hogy alapvetően csinos fiatal lányról van szó, aki valóban nagyon fotogén, származása is kedvezően hatott népszerűségére. Az ázsiai piacon imádják őt, Szingapúrban már-már régi ismerősként mosolyog minden üzlet kirakatából, hiszen arca nem a tipikus távol-keleti vonásokat idézi, van benne egy kis európai is, de mégsem tűnik idegennek. Persze spanyol, angol és portugál nyelvterületeken is népszerű, konditermek, bankok, egyetemek és élelmiszerüzletek is lecsaptak már képeire.
A fotókat barátjával és testvérével együtt készítik saját, felszerelt műtermükben, de emellett minden egyéb alkalmat megragadnak rá, hogy lencsevégre kapják a lányt, ahogyan épp eszik, főz vagy edz. Meg is van az eredménye a szorgos munkának, havonta 200 új képet töltenek fel az online gyűjtőoldalakra. Mint egy interjújában elmondta: “Néha úgy érzem, egy fotós valóságshow-ban élek.”
Névtelenség = Keresettség
Nem véletlenül igyekezett évekig titokban tartani, ki is ő. Ebben a szakmában ugyanis nem szeretik a cégek, ha a képeken egyértelműen beazonosíthatóak a személyek. Hiszen így kiderülhet róluk, hogy a fotózás mellett olyan nemkívánatos tevékenységeket folytatnak, ami rontaná annak a vállalkozásnak a megítélését is, amelyik a fotót felhasználja terméke vagy szolgáltatása hirdetéséhez. Rebecca esetében ugyan az anonimitásnak már lőttek, életvitelében azonban nem találni olyan kivetnivalót, ami nemkívánatossá tenné személyét – a legtöbb embernek pedig még mindig halvány fogalma sincs róla, ki is ő, hiába jelent meg róla pár cikk az elmúlt években.
Nem a fotózás az egyetlen, amivel Rebecca foglalkozik. Az Urbanette Magazinnal együttműködve Radiant Peach néven egészséges életmód témában blogot vezet, valamint életmód- és egészségtanácsadóként is dolgozik, ha jut rá ideje.
Van, aki szereti, van, aki csak megtűri
A stockfotók megítélése meglehetősen vegyes. A megrendelői oldalról a kis és közepes cégek (de sok esetben bankok és nagy multik is) kemény határok között egyensúlyoznak a marketingbüdzsé és az illusztrációkra áldozható források tekintetében. Nem minden esetben van rá mód, hogy castingra, egész napos fotózásokra költsenek, a készen és olcsón megvásárolható képek milliói pedig óriási csáberővel bírnak még akkor is, ha az egyediség tovatűnő fogalommá válik. Kockázatot jelent az is, hogy egy versenytárs vagy egy más szektorban működő, de rossz hírnevű cég is ugyanabban a kampányidőszakban ugyanazt a fotót használja fel.
És akkor még nem esett szó a fotós- és reklámszakma rosszalló megjegyzéseiről, amelyek szerint a stockfotók miatt rettentően háttérbe szorul a kreativitás, az egyenképek egyenhirdetéseket szülnek, ami a vizuális kommunikáció ellaposodásához vezet. Nem beszélve róla, hogy megbízásaik is csökkennek. Rebeccával kapcsolatban is sokszor felmerült már, hogy a nagy népszerűség kezd hátránnyá válni, arcát “elhasználták” már a hirdetések. Amíg azonban képeit százszámra töltik le naponta a vállalkozások, igazán sok aggódnivalója nincs.
Mentés