A férfiaktól örököltük a fodrokat

Benecz Judit | 2017. Március 07.
Néha kislányos, máskor szexi, de azt senkinek sem jutna eszébe mondani rá, hogy férfias. Pedig az öltözékek finom fodrai hosszú időn át a gazdagságot és a rangot fejezték ki az erősebbik nem esetében is.

Kezdeti hullámok

Már Krisztus előtt bő 2000 évvel, a minószi kor asszonyai is több rétegben egymásra rakódó, fodros szoknyát viseltek, a hullámzó ruhadíszítés igazi elterjedésére azonban a középkor végéig várni kellett. Az 1400-as évek második felétől, a reneszánsz korban a csipke térhódításával egyidejűleg kezdett felkapottá válni a fodros rátét. Akkoriban az európai divatot egyre inkább a spanyol királyi udvar diktálta, amely a merev, zárt ruházatot, a fekete és más sötét színeket, az állógallért és a nyakfodort is elterjesztette az európai uralkodók és az arisztokrácia körében. Öltözködési szokásaikat másolták az itáliaiak, a franciák, a németek és az angolok is, majd saját ízlésük szerint formálták tovább.

A korszak elején a “trendek” alakításához – és a fodrok elterjedéséhez – azonban a németek is hozzájárultak, egész pontosan a német zsoldos katonák. Külhonban töltött háborús éveik alatt ugyanis sok szokást láttak, és átvettek a maguk módján, így vált divattá körükben, hogy felsőruházatukat bevágásokkal díszítsék, amelyeken keresztül láthatóvá vált az alsóruha egyszerűbb anyaga. A férfiak megjelenése így olybá tűnt, mintha épp egy kemény csatából tértek volna haza, ahol bár “megtépázták” őket, győztesként kerültek ki a harcból. A kor macsóit így már messziről imádhatta a pórnép – hisz’ itt kell megjegyezni, a díszes öltözködési kultúra csak a gazdagok kiváltsága volt.

Öltözködésük a kor polgárságának ruhadivatját is befolyásolta, hiába prédikáltak a feltűnő viseleteket ellen a német reformátorok. Ez a hasítékokkal felszabdalt ruhaforma egész Európában népszerűvé vált, a férfiak mellett a nők is átvették a díszítőelemeket ruházkodásukba. Az összehúzott anyagok népszerűsége nyomán pedig mind gyakrabban jelentek meg a fodrok is.

A női ruhák ujját, a kézelőt és a nyakkivágás vonalát egyaránt divat volt ily módon díszíteni. Ez utóbbi a reneszánsz kor évtizedei alatt hol mélyebb kivágású, hol egészen zárt volt, a díszes, fodros gallér azonban nem maradhatott el. A férfiak ruhája esetén nem csak a kézelőre applikáltak fodros rátéteket, a magasan szabott, fodros gallérok is népszerűek voltak körükben.

A kézzel készített, sűrűn berakott malomkerékgallérok az 1500-as évek második felében élték fénykorukat. Angliában váltak igazán a hatalom és a gazdagság jelképeivé, gondoljunk csak I. Erzsébet királynő portréira. A merev körgallérok – amelyek elkészítése a kor tüzes vasalóira gondolva komoly kihívásokat jelenthettek – büszke és előkelő megjelenést kölcsönöztek viselőjüknek, keményítésükkel, pliszírozásukkal foglalatoskodni még az uralkodók körében sem volt lealacsonyító. Népszerűségük csúcsán átmérőjük akár egy méter is lehetett, ami az extra hosszú evőeszközök, villák elterjedését is elősegítette – bár így is kérdés, hány dekányi sült húst sepregettek ki gallérjaik redőiből egy kiadós lakomát követően.

Zsabó és romantika

A csipke finomsága idővel kiszorította a kényelmesnek egyáltalán nem mondható fodros gallérokat a divatból, az 1700-as évekre a lágyan hullámzó díszítés vált elterjedtté a férfiak és a nők körében is. A könnyű batiszt anyagokból készült zsabós ingek a férfiak ruházkodásának alapvető elemévé váltak, esetükben a gazdagon fodrozott nyakkendő az ing nyitott felső részét volt hivatott eltakarni. Bár a nadrágok hossza az évtizedek alatt hol rövidebb, hol hosszabb volt, a zsabós ingek tartották magukat a népszerűségi listák élén.

A divat központja akkortájt már Franciaország volt, ahol a női ruhák mély kivágású nyakrészét és a ruhaujjak végét egyaránt szívesen díszítették a gazdagon hullámzó anyaggal. Marie Antoinette, a kor első számú divatikonja imádta a csipkefodros ruhákat, miután pedig fél Európa az ő öltözködését másolta, széles körben kedveltté váltak a pompázatos ruhaköltemények.

A 18. század végén kezdődő romantika kora szintén kitermelte a maga férfiideálját. Az angol dandyzmus délceg ifjai szűkített szabású nadrágjukhoz és az alakot követő, tökéletesen szabott zakóhoz gazdagon bodorított, művészi gonddal megkötött nyakkendőt viseltek. A fél mellkasukat beborító fodorköteg a kor dekadens férfiöltözékének legjellemzőbb ismérve volt. Vezéralakjai többek között Lord Byron és Beau Brummel voltak, de a divatirányzat nálunk is népszerű lett, gondoljunk csak a nyelvújítás vezéralakja, Kazinczy Ferenc portréira. A fodrokkal díszített nyakrész az 1800-as évek végére aztán kikopott a férfiak ruházkodásából, bő négyszáz évnyi népszerűség után a 20. században már csak a nők vitték tovább öltözékükben a rafinált rátéteket.

New Look

A boldog békeidőket követő I. világháború évei, majd a húszas évek dzsesszkorszaka háttérbe szorította a fidres-fodros ruhákat, a II. világháború viszontagságai pedig szintén az egyszerűség felé terelték a divatirányzatokat. Teljesen persze ekkor sem szorultak ki a fodrok, az egyszerűbb vonalvezetésű ruhák is sok esetben kaptak hullámzó rátéteket, de látványban messze elmaradtak az 1900-as évek elejére jellemző stílustól. Végül Christian Diornak köszönhetően az ’50-es években éledt újra a nők öltözködésében a fodrok imádata, a New Look bemutatásával újra minden asszony hercegnőnek érezhette magát. Ekkortól a fodrok már kizárólagosan a finomság és nőiesség jellemzői.

A ’60-as években indult hippimozgalom ifjai nem csak a világot, a fodrokat is keblükre emelték, és büszkén viseltek mindent, ami béke jegyében lágy hullámokkal borította testüket. Az évszázad közepétől vált népszerűvé a peplum, vagyis a derékfodor is, ami a ’80-as évek alkalmi ruháinak állandó kellékévé vált. Bár a rövid szoknyára hasonlító rátét az 1800-as évek óta jelen volt a nők öltözködésében, máig kitartó változata a ’40-es és ’50-es évekből táplálkozik.

Peplum ruhák a ’40-es és ’80as évekből

Fodor, amiben élünk

A fodrokat a divattervezők ma is töretlenül kedvelik, és évszakról évszakra bemutatják valamely változatát, hiszen a romantikustól a minimál stílusig mindegyik irányzatba beleilleszthető. Emlékezetes például az Alexander McQueen 2013-as őszi-téli divatbemutatója, amelyet I. Erzsébet korának fodrokkal gazdagon díszített ruhái ihlettek, de még az olyan extrémnek számító ruhák tervezői, mint a Victor&Rolf is kreáltak már a középkor hangulatából ihletet merítő kollekciót, ami rendesen el volt eresztve fodrozódó felületekkel. A haute couture ruhák pedig ebből a szempontból külön kategóriát is képviselhetnének, hiszen esetükben szinte elképzelhetetlen, hogy a különleges ruhákon ne jelenjenek meg fodrok kisebb-nagyobb mértékben.

A férfiaktól örököltük a fodrokat

Néha kislányos, máskor szexi, de azt senkinek sem jutna eszébe mondani rá, hogy férfias. Pedig az öltözékek finom fodrai hosszú időn át a gazdagságot és a rangot fejezték ki az erősebbik nem esetében is.

A legutóbbi haute couture divatbemutatók alkalmával például a Chanel divatháznál láthattunk egy álomszép habos-babos ruhakölteményt, amihez Karl Lagerfeld nem mást, mint Johnny Depp lányát, Lily-Rose Deppet kérte fel modellnek. A tavaszi-nyári trendeket nézve pedig újfent megállapítható, a fodrok határozottan divatosak lesznek. A Dolce & Gabbana, a Mulberry vagy épp az Altuzarra kifutóin is gyönyörű fodros ruhákat láthattunk, amelyek egyébként mostanra a fast fashion márkák kínálatába is megérkeztek.

A férfiaktól örököltük a fodrokat

Néha kislányos, máskor szexi, de azt senkinek sem jutna eszébe mondani rá, hogy férfias. Pedig az öltözékek finom fodrai hosszú időn át a gazdagságot és a rangot fejezték ki az erősebbik nem esetében is.

A férfiaktól örököltük a fodrokat

Néha kislányos, máskor szexi, de azt senkinek sem jutna eszébe mondani rá, hogy férfias. Pedig az öltözékek finom fodrai hosszú időn át a gazdagságot és a rangot fejezték ki az erősebbik nem esetében is.

 

Mentés

Exit mobile version