A hónap designere az áprilisi WAMP-on: a Pipetta Knitwear

Nemrég megnyílt showroomjukban ültünk le egy teára az első szabadtéri WAMP-ot megelőző héten.  

Autonóm tervezők vagytok, mégis közös márkanév alatt mutatjátok be a ruháitokat? Miért döntöttetek így?

Kati: Ez annyira magától értetődő volt már kezdetekkor is. Fel sem merült, hogy másképp lehetne. Egy baráti társaságon keresztül még gyerekként ismertük meg egymást. Tizenkét évesek lehettünk, Imola éppen akkor készült a László Gimnázium speciális rajz szakára, ahova később engem is felvettek. Nagyjából ekkor indult a mi közös utunk. Azóta tulajdonképpen mindent együtt csinálunk: együtt végeztünk el egy női ruhakészítő képzést, egy szériázó kurzust, együtt jártunk a MOME kötő szakára, együtt voltunk egy fél évet a Manchester Metropolitan Universityn ösztöndíjjal, egyszerre kaptuk meg a Kozma Lajos Kézműves Iparművészeti Ösztöndíjat, sőt diploma után a Mafilmnél is egymás mellett dolgoztunk.

Imola: Nem volt kérdés, hogy az egyetem után is együtt folytatjuk, annál is inkább mert a márkát is az egyetemen találtuk ki. Engem harmadévben kerestek meg egy nagyszabású divatbemutató lehetőségével cirkusz divatszínház néven, ahová már ismert tervezőket hívtak. Megkérdeztem Katit, lenne-e kedve beszállni, s amikor igent mondott, kitaláltuk a Pipettát, és elindult a nyüzsgés. Sokat szerepeltünk a médiában, szinte minden ruhát, amit készítettünk, azonnal el is adtunk. Fokozatosan megismertek minket és a márkát is.  

Mi az, ami közös bennetek?

Kati: A miénk jóval több üzleti kapcsolatnál. Ez egy olyan erős baráti szál, amelyről már el sem tudom képzelni, hogy megszakadhat. Remekül kommunikálunk egymással, mindent megbeszélünk, kikérjük egymás véleményét. Egyszóval emberileg is nagyon érezzük a másikat, ugyanakkor szakmailag számíthatunk egymásra.

Imola: Azért működünk jól együtt, mert hagyjuk a másikat, hogy kiélje a kreativitását. Mindkettőnknek nagyon fontos a szabadság, ezért sem erőltetünk semmit a másikra, nem cél, hogy az én tervezői hozzáállásomat Katira kényszerítsem. Bár nagyon más a személyiségünk, sőt az ízlésünk is, mégis van bennünk valami zsigeri hasonlóság, hiszen nagyon sokszor ugyanazok az anyagok tetszenek mindkettőnknek, s a gépek, illetve a szakma iránti rajongásunk is ugyanolyan erős.  

És miben vagytok mások?

Kati: Imola inkább síkban gondolkodik, én azonnal térben kell hogy lássam a ruhát, a formából indulok ki.

Imola: Én nagyon precíz vagyok, és alapos. Gyakran stresszelek, Kati egy picit lazább, nem hagyja, hogy rátelepedjenek a dolgok.

Kati: Imola nagyon gyakorlatias, ő volt a pályánk elején az irányadó, de szuper jól kiegészítjük, inspiráljuk, sőt serkentjük is egymást.  

Meséljetek egy kicsit a munkamódszeretekről! Hogyan terveztek?

Kati: Mások vagyunk, és ez a tervezés során is megmutatkozik. Imola például olyan anyagokat társít egymással, amelyeket én olykor túlzásnak tartok, de a végeredmény mindig tökéletes és meggyőző. Ő nagyon tudja, hogy hogyan állnak össze a dolgok. Ő síkban gondolkodik, én térben építem fel a szabásvonalakat. Próbababán tervezek, azt formaként használom. Szeretem, ha minden ruhámban van valami váratlan, olyan, amivel korábban még nem találkoztál. Ez nálam egy hosszú folyamat. Több szabásmintát és több prototípust készítek, mielőtt elkészül a végleges változat. Az a jó, ha egy ruha hordható, de feszegeti a határokat, mégsem kell megmagyarázni. Felveszed, és minden ott van, ahol lennie kell.

Imola: Én az anyagválasztással kezdem, azzal pepecselek. A színek meghatározóak, s mivel én szinte minden darabot meghímzek, ezért nálam az tart hosszú ideig, mire az anyag, a szabás és a hímzés szerves egésszé áll össze. Én is használok babát, hiszen nem mindegy, hogy hova kerülnek a finom hímzett részletek, és sokszor még ezután is belenyúlok a szabásmintába. A hímzést egyébként azért is nagyon szeretem, mert ezáltal belekerülnek az én energiáim is az adott darabba. Annyira így van ez, hogy a vevőink is visszaigazolják.  

Pipetta Knitwearben senki nem marad észrevétlen, kell némi bátorság ezekhez a darabokhoz. Milyen típusú nők szeretik a ruháitokat?

Kati: A Pipetta Knitwear izgalmas formákkal, sok-sok színnel dolgozik, tehát merészen és játékossággal közelít a divathoz, de az fontos, hogy hordható darabokat kínáljunk. Olyan nők keresik a ruháinkat, akik nyitottak arra, amit mi képviselünk, szeretnének egyedien, eredeti módon öltözködni. Ez nem feltétlenül a legfiatalabb korosztály, zömében harminc feletti rajongóink és törzsvásárlóink vannak.

Imola:  A nyitottság abban is jellemző ránk, hogy szeretünk beszélgetni a vevőinkkel. Tanácsot is adunk, megmondjuk őszintén, hogy kinek mi áll jól, és sokak egy idő után a barátainkká is vállnak. A mi ruháink felvéve mutatják meg magukat, ezért arra biztatunk mindenkit, hogy próbáljon fel bátran több darabot. Ilyenkor gyakran tapasztaljuk meg azt a fajta rácsodálkozást, hogy jé, sose gondoltam volna, hogy ez nekem jól áll. Mi egyébként abban is szívesen partnerek vagyunk, hogy apróságokon módosítsunk. Ezért nagyon hálásak is, sokszor halljuk, hogy tőlünk nem csupán ruhákat, de önbizalmat is kapnak.  

Csupán részben követitek a divatipar hagyományos, féléves periódusokban ismétlődő dinamikáját. Mi ennek az oka?

Imola: Mindig van egy irányvonal, ami mentén dolgozunk, de ezek inkább formai mintsem karakterbeli összetevők. Egy-egy szabásmintából sok-sok variációt lehet elkészíteni. Mivel mi sokféle alapanyaggal dolgozunk, ezek mind eltérően ráncolódnak, törnek, más a tapintásuk, így egy-egy fazon nem válik unalmassá. Vannak olyan ruháink, amelyektől nem szívesen válunk meg, annyira jól sikerülnek, de persze ezeket viszik el először.

Kati: Folyamatosan dolgozunk új modelleken, hiszen a vevőink igénylik is az újdonságokat, de nekem az is fontos, hogy számomra is érdekes legyen az adott szabásvonal.