Vannak babonák, amelyeket mindenki ismer: mint például, hogy a jegygyűrűt a bal kéz gyűrűs ujján kell hordani, mert abban van egy ér, a “vena amoris”, amely közvetlen összeköttetésben áll a szívvel. (Bár erre semmiféle tudományos bizonyíték nincs.) Vagy hogy a jegygyűrűnket nem szabad odaadni senkinek, hogy felpróbálhassa, mert akkor az illető elveszi a boldogságunkat esetleg még a vőlegényünket is. Kevesebben ismerik azt a szokást, hogy ha valaki az esküvőjére vagy más alkalomra ékszert kér kölcsön, csakis boldog embertől kérjen, mert az ékszerrel az illető az energiáját, auráját is kölcsön adja, ebből pedig nyilván senki nem szeretne rosszat kapni.
Ha van egy szép ékszerünk, kétszeresen is fontos, hogy vigyázzunk rá. Ha ugyanis elvész, nem csak az anyagi kárral kell szembenéznünk, ami ért minket – de a babona szerint ezután más dolgok elveszítésével is számolhatunk, mint amilyen egy barátság, egy rokon vagy a munkánk. Az ékszer elveszítésével ugyanis magát az életünket átható szerencsét veszítjük el, és ezzel szimbolikusan arra figyelmeztet minket a sors, hogy nem tudjuk megtartani a gazdagságot az életünkben.
Gyémánt
Az ókor óta tartja magát az a hit, hogy a gyémántnak olyan erős varázsereje van, mint semmilyen más kőnek a világon. Az ókori görögök az istenek könnyeinek hitték, és úgy tartották, hogy Ámor nyílvesszejének a hegye is gyémántokkal volt kirakva. Ha valaki azt gondolná, hogy mit érdekel minket a múlt, csak gondoljon arra, hogy ez a legenda tükröződik vissza abban a mai szokásban, miszerint az eljegyzési gyűrűt gyémánttal kell díszíteni.
Bár ma már női ékkőnek tartjuk: régebben a férfiak is szívesen hordták, különösen csatába indulva, mert úgy hitték, hogy az istenek erejét és bátorságát tükrözi vissza. Fehér, átlátszó fénye miatt a középkori igazságszolgáltatásban is helyet kapott: úgy vélték, hogy ha egy hazug ember a kezébe fogja, akkor elhomályosul a gyémánt fénye – ám az igazaknál még fényesebben ragyog.
Zafír
Az ókorban úgy hitték az emberek, hogy a Föld egy óriási kék zafírkő, és ennek a fénye tükröződik vissza az ég kékjében. Egyes legendák szerint Mózes a tízparancsolatot is zafírtáblán kapta meg, nem pedig sima, szürke kövön, ahogy a legtöbb képen láthatjuk, ezért a katolikus vallás szerint ez a legszentebb drágakő, és a legszentebb szín is. Szűz Mária ezért kék köpenyt hord a középkor óta a festményeken, és a kék évezredek óta az igazság, a hűség színe.
Úgy tartják, hogy a zafír a legerősebb talizmán a világon, megóv a rontástól, a mérgezéstől és a szemmel veréstől, ezért különösen az utazók számára ajánlott a hordása.
Rubint
Ritkasága miatt sokáig ezt a vörös követ tartották a legértékesebbnek, és úgy vélték, óriási hatalma van, ezért szinte minden királyi koronán fő helyet kapott. A vörös szín az erő, a szenvedély jelképe, és sokáig abban is hittek az emberek, hogy ha egy pohár vízbe rakják, akkor az azonnal felforr. Ez persze nem igaz – de viszonylag kevés ember birtokolt ilyen ékkövet, ezért sokáig terjedt a legenda. Ma úgy tartják, hogy ha maximalizálni akarjuk a rubint erejét, akkor a babona szerint a bal kézen kell hordani, mert így közvetlen kapcsolatban lesz a szívünkkel, és felébreszti az abban szunnyadó szenvedélyt.
Opál
Az opálnak manapság nincs jó híre. Sokan félnek még felpróbálni is, mert úgy hiszik, hogy balszerencsét hoz, ha nem passzol a tulajdonosához, és össze kell szokni vele, ami nem mindenkinek sikerül.
De az opál nem volt mindig ilyen gyanús kő. A rómaiak kifejezetten úgy tartották, hogy szerencsét hoz a viselőjének, és színeváltozása miatt a próféták, a jósok kedvenc köve volt. Az arabok szerint a mennyekből esett le a földre, és a túlvilág szépsége tükröződik benne. A görögök pedig úgy vélték, az opál úgy jön létre, ha villám sújt egy szivárványt.
A 19. században azonban XII. Alfonz, spanyol királynak volt egy opálköve, ami a legendák szerint átkozott volt, és egymás után több viselője is hirtelen halált halt. A kutatók ma biztosak benne, hogy nem a kő – inkább az akkoriban tomboló kolerajárvány állt a halálesetek hátterében, de a kövön azóta is rajta maradt a fekete bélyeg.
Viktória királynő kedvenc ékköve volt, és a királynő mindent megpróbált, hogy elfeledtesse az emberekkel az opál rossz hírét, persze elsősorban anyagi érdekek miatt, ugyanis Indiában rengeteg opálbánya került brit fennhatóság alá: ám miután férje fiatalon meghalt, ő pedig özvegyen maradt, az ő balsorsa is csak táplálta az opáltól babonásan rettegők félelmét.
Gyöngy
A kínaiak szerint gyöngyök akkor keletkeznek, amikor a sárkányok harcolnak az égben, mert eső helyett ilyenkor gyöngyök hullnak. A gyöngy klasszikus, kedvelt ékszer – ám sokan úgy vélik, az esküvőnk napján nem okos dolog ezt hordani, mert ahány gyöngyszemet hord az ember, annyi könnycseppet fog elsírni a házassága alatt. De nem minden kultúrában van ez így. A kínaiak szerint épp ennek az ellentéte az igaz: szerintük ugyanis azokat a gyöngyöket, amiket az ara hord, már nem kell elsírnia az esküvő után, tehát minél többet hordunk belőle, annál boldogabb lesz a frigy.
Ezüst
A néphit szerint a gonosz tündérek, boszorkányok nem viselik el magukon az ezüst érintését, ahogyan a farkasembereket is égeti, ezért kell ezüstgolyóval lőni rájuk, ha esetleg összefutunk velük. Aki ezüstöt hord, annak a testébe nem tud beférkőzni a gonosz lélek, és véd a rontástól is. Bár régen úgy vélték, hogy balszerencsét hoz, ha egyszerre hordunk aranyat és ezüstöt, ma ez még csak divatbakinak sem számít. Hogy is lehetne az, hiszen a kortárs tervezők csodás ékszereket terveznek e két fém együttes felhasználásával.
