A nem láthatót is szeretném megfesteni

Min dolgozol jelenleg?

Egy, a Nehru parkban napfürdőző idősebb nőket ábrázoló sorozatot festek éppen, akiket még júniusban láttam.

A budapesti képeiden jellegzetes figurák sorjáznak. Valós személyek vagy inkább jellegzetes típusok alapján dolgozol ki egy-egy karaktert?

Minden karakter alapját valós, Budapesten látott városlakók adják, ők a képeim fő inspirációs forrásai. Van egy füzetem, amibe folyamatosan skiccelek. Olyan részleteket igyekszem rögzíteni, amelyek egy-egy készülő kép fókuszát jelentik majd, vagy valamilyen szempontból fontosnak tartok. Természetesen olykor eltúlzok egyes részleteket, de csak annyira, amennyire a fejemben élő karakter megjelenítéséhez feltétlenül szükséges. A szereplőim hétköznapi emberek, járókelők akiket nem ismerek személyesen, de pontosan ez az, ami inspirál. Magától értetődőnek vesszük azt a környezetet, azokat a figurákat, akik körülvesznek bennünket, és sokszor elsiklik a figyelmünk felettük. Én éppen ezeket a helyzeteket, szereplőket örökítem meg.

Marcus Goldson

Mindennapi szituációkat festesz meg. Mi alapján választod ki, hogy milyen élményből, pillanatból vagy épp történetből lesz később kép?

Csak olyasmit festek, amit izgalmasnak, jellemzőnek, vagy valamiért érdekesnek tartok. Ez lehet egy jellegzetes karakter, egy kompozíció, de akár egy humoros szituáció is. A képeim sokszor egy utcai vagy kávéházi pillanatot rögzítenek. Ez egyfajta dokumentációja az általam látott, átélt élményeknek. Mindannyian másképp élünk meg egy-egy ilyen szituációt, én a saját verziómat festem meg. A humor fontos szerepet játszik a képeimben, sokszor éppen ez a képek esszenciája. Mindannyian másra fókuszálunk, én egy szubjektív pillanatfelvételt készítek, amely persze sokak számára lehet ismerős. A munkáimon keresztül értem meg, és ismerem meg alaposabban a környezetemet és az ott lakókat. Az irónia ott van körülöttünk, én csak megjelenítem.

Nagyon részletgazdagok a képeid, minden apróságnak szerepe van.

Nagyon jó a memóriám, és azt hiszem, a megfigyelőképességem is átlag feletti, de sokat skiccelek. Ha nincs időm rajzolni, akkor hívószavakat rögzítek. A fotózás nálam nem működik, hiszen úgy csupán a látványt rögzíted, de a lényeget nem ragadod meg. Ha rajzolok akkor azokra a részletekre, akár emberekre, akár tárgyakra fókuszálok, amelyek foglalkoztatnak, és ezeket emelem ki később a képeimben. A kép atmoszféráját a részletek adják, arra törekszem, hogy nem lefesthető dolgokat, illatokat és hasonlókat is megmutassak.

Több mint 20 éve élsz Budapesten. A képeid egy egészen sajátos látleletet adnak a városról. Hogy érzed, mi változott leginkább az eltelt évtizedek során?

Amikor 25 évvel ezelőtt megérkeztem, sok újdonsággal találkoztam. Azért kezdtem embereket, szokásokat helyzeteket festeni, mert nagyon különbözött attól, amit korábban tapasztaltam. Úgy érzem, hogy az első 15-20 évben nem sokat változott Budapest, legalábbis a felszínen biztosan nem. Ugyanúgy ebédelhettem a helyi hentesnél és kávézhattam a sarki bárban. Kicsit olyan volt mintha vidéken, egy gazdag történelmű városban sok csodás műemlék között élnék. Szerintem Budapest az eltelt 5-6 évben változott meg igazán. Sokkal több a turista, sokkal több a bár és szórakozóhely, viszont a helyi közösségek már kevésbé dominálnak. A turizmus bizonyos értelemben klassz, hiszen a szolgáltatóipar fejlődését hozza magával, munkahelyeket, és új lehetőségeket teremt. Nemzetközivé és kozmopolitává teszi a várost. Ugyanakkor sajnos azt is jelenti, hogy nem lehetsz egyedül a Széchenyi Fürdőben, és ritka, hogy a belvárosban egy nyugodt kávézót találj hétvégén. Budapest egy gyönyörű város tele fantasztikus klasszicista épülettel. Remélem az is marad.

Szerintem sokunknál jobban ismered Budapestet. Te hova jársz szívesen?

A IX. kerületben lakom, sokat járok a Ráday utca és a Kálvin tér környékén. A VIII. kerületet is szeretem, különösen a Palotanegyedet, a Mikszáth térrel. A kedvenc helyeim közé tartozik a Jedermann, a Lumen, a Caffé Torinó és a Kertem a Városligetben. A Római-part és Károlyi-kert is remek hely. A Duna-partra is gyakran járok, a Nehru park és a Müpa környéke is közel áll hozzám.

A képeid egy ideje már Budapest szuvenírré is váltak. Hogyan viszonyulsz ehhez?

Eredetileg képzőművésznek készültem, úgyhogy az, hogy a munkáim printeken és képeslapokon kaphatók, tűnhet ellentmondásosnak. Mégis azt gondolom, hogy ha ebben a formában találja meg a közönségét, az nem probléma. Sőt, szerintem egy olyan várost népszerűsíteni, amelyet szépsége és kulturális sokfélesége okán érdemes alaposabban megismerni, remek dolog. Főleg, ha ezt úgy tehetem, hogy ez nekem minden nap örömet okoz.