Ma már tudományosan bizonyított tény, hogy egyéb pozitív hatása mellett a modern, cukormentes rágógumik semlegesítik a fogzománcra káros emésztőnedveket a szájüregben, eltávolítják a fogak közül az ételmaradékokat és a lepedéket, csökkentik a száj szárazságát és elősegítik a jótékony ásványi anyagok beépülését a fogakba. A rágózás ezért hasznos szokás, ha kellő mértékkel és a megfelelő időben élünk vele.
A szájüregben baktériumok egész hada lakik, és igyekeznek egymás ténykedését egyensúlyban tartani, de a modern kor táplálkozási szokásai – például a túlzott cukorfogyasztás – megnehezítik ezt a feladatot. Minél több cukor van egy táplálékban, a baktériumok annál több savat termelnek belőle a lebontás során, és szénhidrátdús ételek fogyasztása után ezt a savmennyiséget a lúgos nyál már nem tudja semlegesíteni. A savak előbb megtámadják a fogínyt, majd a fogakat is, ásványi sókat vonnak el belőlük, az így meggyengült, sérült szövetekbe pedig már könnyű szerrel hatolhatnak be a különféle fertőzéseket és szuvasodást okozó baktériumok. A rágózás azonban fokozza a nyáltermelést, amelyben felhígulnak a fogakra és szájüregre ártalmas savak. Ha közvetlenül étkezés után 5-10 percig cukormentes rágógumit rágunk, a plakk pH-értéke helyreáll, és drasztikusan csökken annak veszélye, hogy a cukros ételek kárt tegyenek fogainkban. Emellett a cukormentes rágógumi a fogak felszínéről és azok közül is eltávolítja az ételmaradékok és a lepedék egy részét, ami szintén a fogínybetegségeket és szuvasodást okozó baktériumok melegágya.
A rágógumi emellett az étvágyat is befolyásolja. Egy-két perces rágózás gerjeszti az étvágyat és beindítja az emésztőszervek munkáját, amelyek így a táplálék feldolgozását és hasznosítását hatékonyabban végzik. Ez pedig csökkentheti a gyomorégés, gyomorfájás és reflux esélyét. Sokan vannak azonban, akik éppen annak örülnének, ha minél kisebb lenne az étvágyuk. Nekik érdemes napi öt-hat alkalommal hosszabb ideig, 10-15 percen át rágózni. Egyrészt addig sem nassolnak, másrészt a rágás miatt az agy úgy érzékeli, hogy táplálkozik az illető, aminek hatására csökkenhet a vágy a valódi étkezés után.