Általános szabály, hogy a virágok, a levelek, a száras növényi részek szigorúan árnyékos helyen szárítandók, a gyökerek, kérgek, termések akár napfényre is kiteríthetők. Fontos, hogy elegendő szárítótér álljon rendelkezésre, mert minél vékonyabb rétegben teríthető ki a friss anyag, annál rövidebb idő alatt lehet eredeti színében is jól megszárított gyógynövényt előállítani.
A friss növényrészeket alakjuk, érzékenységük és száradási készségük figyelembevételével kell vékonyabb, vagy vastagabb rétegben kiteríteni. Általában minél kisebb képletekből áll valamely gyűjtött rész, annál vékonyabb rétegben kell kiteríteni.
A húsos, nedvdús gyökereket egymás mellé kell elhelyezni, nem szabad rétegezni. A termésfajtákat is minél vékonyabb rétegben, legfeljebb kétujjnyira szabad kiteríteni. A száradást elősegíthetjük a kiterített anyag óvatos átforgatásával, vigyázva arra, nehogy a virágok széthulljanak, a levelek pedig a szárakról leperegjenek.
Mikor kellően szárazak a gyógynövények?
A virágok és levelek akkor szárazak, ha ujjunk között morzsolhatók, száruk, kocsányuk pattanva törik. A hajtások, füvek vékonyabb részei gyorsan kiszáradnak, de csak akkor tekinthetők kellően száraznak, ha már vastagabb részeik is pattanva eltörhetők.
A jól megszárított gyökerek és kérgek rugalmasságukat elveszítették, merevek, kemények, s ugyancsak pattanva eltörhetők. A terméseket nem szabad csupán megaszalni, hanem „borsszárazra” kell megszárítani. A gyógynövényeket 10% körüli nedvességtartalomnál tartjuk elfogadhatóan száraznak, ez tulajdonképpen „légszáraz” állapotot jelent.