A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk.
Részletes leírás
"Fûben, fában orvosság" - tartja a régi, bölcs mondás. Az ember a növényekben találta meg elsõ orvosságát, és tovább keresi azokban mind a mai napig is.
Az a néhány évtizede hangoztatott nézet, miszerint a szintetikus gyógyszerek teljesen átveszik a gyógyteák és egyéb természetes anyagok helyét, mára már teljesen megdőlni látszik.
Csodaszerek ide vagy oda, manapság egyre többen részesítik előnyben a természet adta orvosságokat. Ez nem is meglepő, hisz egyre több csodaszerről derül ki, hogy különböző mellékhatásokat produkál. A gyógynövényeknek ezzel szemben – helyes használat mellett – semmilyen kellemetlen mellékhatása sincs.
Természetesen nem mindenható és mindentudó “gyógyszerek” ezek, de helyes indokkal és helyes módszerrel alkalmazva segítségünkre lehetnek. Egy kis tanulással és odafigyeléssel magunk is begyűjthetjük és használhatjuk saját természetes patikánkat.
A gyűjtéshez a legfontosabb a növényismeret. A gyűjtendő növényt nagyon jól kell ismerni, tudni kell, hogy mikor és milyen részét lehet gyűjteni. Bizonyos gyógynövényeknek csak a levele vagy csak a gyökere “hasznos”, másoknak azonban két, sőt három szerve is szolgáltat drogot. (A gyógynövények szárítással tartósított hatóanyagtartalmú részeit nevezzük drognak.)
Alapszabályok
Fontos szabály, hogy nem szabad a virágokhoz leveleknek, vagy a levelekhez virágoknak keveredni.
A szárastól gyűjthető részek ne legyenek gyökerestől kiszedettek, a gyökereken sem hagyhatók meg a föld feletti részek – szárak, levelek – maradványai.
A virágokat általában kinyílottan kell gyűjteni, de ez alól is akad néhány kivétel.
A leveleket kifejlett, „érett” állapotukban szedjük, addig amíg el nem öregednek, épek egészségesek. Nem szabad beteg, gombás leveleket gyűjteni.
A virágos leveles hajtásokat – füveket – általában akkor kell gyűjteni amikor virágaik üdén nyílnak.
A szárakat ott kell levágni ahol még vékonyabbak és levelesek.
A félcserjéknek csakis az ezévi, lágyszárú hajtásait használjuk fel, az alsóbb, elfásodott, levéltelen szárrészek nélkül.
A gyökerek és gyöktörzsek általában ősztől tavaszig gyűjthetők. A kiásott részekről a talajszennyeződést vízzel le kell mosni, el kell távolítani róluk a szárak vagy a levelek maradványait.
A terméseket általában éretten, de mindig kocsányrészek nélkül kell gyűjteni.