Micsoda minták!

Iványi Brigitta | 2001. Szeptember 01.
A selyemfestés a tradicionális kézmûves technikák közül manapság az egyik legelterjedtebb. A selyemfestés számára a gyors sikerek, látványos eredmények kövezik ki a népszerûség útját.




A kontúrfestékkel dolgozó technika a legrugalmasabb, ezzel szinte bármilyen minta megoldható, csak arra kell ügyelni, hogy sehol se szakadjon meg az egyes alakzatokat határoló vonal. Bármilyen kacifántos körvonalat megrajzolhatsz ezzel a technikával. Gyakran nagy hullámzó formákat festenek így, amik különösen nagy felületeken érvényesülnek, így például ágytakarón, szék-, illetve kanapéborítókon. Gyönyörű köröket, gömbölyded formákat alakíthatunk ki, de sormintákat is csinálhatunk. Kezdőknek ez a technika a legkönnyebb.

Érdemes kipróbálni azt a távol-keleti technikát, amely során a selyem egész felületét bevonják viasszal, majd amikor megszárad, összetördelik az anyagon és a kis repedésekbe folyatják a festéket. Ezután leszedik a kelméről a viaszt, így kapnak egy gyönyörűen erezett felületet, és erre festik rá a formákat, amik sokszor faágon ülő madarakat, vagy fák között sétáló hölgyeket, de előfordul hogy sárkányokat ábrázolnak.





A selyemfestés bonyolultabb módszere az akvarell technika, amivel akvarellekhez hasonló képeket lehet festeni az anyagra. A selyemfesték nagyon könnyen szétfut az anyagon, így könnyen egymásba folynak a színek, így az összhatás nagyon is “festői”. Ezzel az eljárással lehet készíteni szivárványmintát is, amikor az általad kiválasztott 3-4 színből egymás fölé csíkokat kell festeni, amiknek a körvonalai gyönyörűen egymásba futnak, álomszerű hatást keltve. Az akvarelltechnika egyébként jól kombinálható a kontúrfestékes technikával.
Exit mobile version