A cserepes dísznövények csoportosítva, összeültetve különösen szépen mutatnak. A beültetést meghatározza egyrészt a hely, az égtáj, a fényviszonyok és a tér nagysága.
A tálba összeválogatott növények származási helye azonban a legfontosabb szempont, hiszen az azonos igényű növények azonos ápolást követelnek meg, míg ha különböző igényűeket társítunk, előfordul, hogy az egyik kis vízigényű, a másik pedig nagy, ez pedig lehetetlenné teszi a fenntartást. A növekedési típus a tálban elfoglalt helyét határozza meg a növénynek: vannak fő- vagy vezérnövények, ezek meghatározó szerepet játszanak; kísérőnövények, amelyek ellenpontot képeznek, és vannak az aljnövények, amelyek töltőanyagként jönnek számításba.
Az alábbiakban leírt összeállításokkal különböző mikroklímájú helyek dekorálásában szeretnénk segíteni. Az első kompozíció meleg, félárnyékos-árnyékos fekvésben érzi jól magát. Ehhez különböző páfrányfajtákat és díszspárgákat válogattunk össze. Háttérnövénynek az Asparagus setaceust (Díszspárga) választottunk, amely mellé a laza, csüngő hajtású Asparagus sprengeri (Sprengeri spárga) került. Az előtérbe Adianthum raddianum-ot (Vénuszhaj páfrány) és Pteris cretica-t (Szalagpáfrány) tettünk, ezzel is növelve a változatosságot a levélalak tekintetében. Ellensúlynak Asplenium nidus (Madárfészek páfrány) került, színfoltnak pedig Guzmania (Bromélia), amelynek piros virágja még jobban kiemeli a különböző zöldek szépségét.
A másik összeállítás sivatagi tájat utánoz, ehhez különböző kaktuszfajtákat válogattunk össze. Vezérnövénynek az Agave victoriae-reginea-t (Királynői agave) választottuk, amely legfeljebb 20 cm magasra nő meg, átmérője azonban a 40 cm-t is elérhei. E mellé két Astrophytum myriostigma (Csillagkaktusz) került, ellenkező oldalára pedig egy Echinocactus derenbergii (Sünkaktusz).
A tövek közötti teret apró kavicsokkal díszíthetjük, amelyekre egy-két nagyobb, különlegesen szép, érdekes formájú kavicsot is elhelyezhetünk. E növények mindegyike a hűvös, napos fekvést kedveli.