A szabad természetben a növények gyökerei olyan mélyre nyúlnak, illetve abba az irányba növekednek, hogy a számukra szükséges mennyiségû nedvességhez jussanak. A cserépben élõ rokonaik ezt nem tehetik meg, teljes mértékben ránk vannak utalva…
ezért nagy odafigyelés, és az egyes növények igényének ismerete szükséges a megfelelő öntözéshez. Hogy mikor kell locsolni? Erre egyáltalán nem könnyű választ adni, általános szabály az, hogy amikor a növény igényli. Most már csak az a kérdés, hogy mikor igényli. Ennek eldöntéséhez folyamatosan figyelni kell a növény apró jelzéseit, a földjét, a szárát, a levélzetét. Ha kezd kókadozni a levele, ha petyhüdt a szára, ha elválik a cseréptől a földje, mindenképpen alapos öntözésre van szükség. Ezeket a jeleket azonban nem jó megvárni, mert habár a növény jobban tűri a kismértékű kiszáradást, mint a túlöntözést, nem fog olyan szépen fejlődni, ha mindig megszomjaztatjuk.
Minden növény egyedi vízigényű, függ a fajtájától (pl. a kaktuszok és a pozsgások kisebb vízigényűek), méretétől, valamint az évszaktól. A növekedési fázisban természetesen több nedvességet igényelnek, mint télen, amikor nyugalomban vannak. A legtöbb növény azt szereti, ha ritkábban, de nagyobb mennyiségű vizet kap. A gyakori, de kevés vízzel történő locsolás esetén a talaj alsóbb része soha nem jut nedvességhez, és így a föld a gyökerek közé száradhat. Ellenkező esetben a talaj egésze átnedvesedik, újabb vizet pedig akkor kíván, ha a talaj egy adott része már kiszáradt.
Túlöntözés esetén a talajból kiszorul a levegő, ami a gyökereket megrohasztó gombák és baktériumok elszaporodásának kedvez. A túlöntözés jelei sokkal később jelentkeznek, esetleg akkor, amikor már késő. Ha azt tapasztaljuk, hogy a föld felszínén moha telepedett meg, gyorsan vegyük ki a cserépből, és ültessük át eggyel nagyobb méretűbe úgy, hogy a hozzáadott földhöz egynegyed rész homokot keverünk, így biztosítjuk a talaj szellőzését.
Ellenkező esetben, ha a föld már annyira kiszáradt, hogy elvált a cseréptől, tegyük vízzel teli vödörbe, vagy állítsuk be a kádba, és zuhanyozzuk le úgy, hogy a cserép alatt is bőségesen álljon víz. Amikor a levelek elnyerték eredeti állapotukat, visszahelyezhetjük helyükre. A tápanyag-utánpótlás legközismertebb formája az, amikor az öntözővízhez bizonyos időközönként hozzáadagoljuk a tápanyagot. Erre azonban kizárólag az aktív növekedési időszakban van szükség, ha ugyanis a pihenő alatt is adjuk, akkor a tápanyag növekedésre serkenti a növényt, elegendő fény azonban nem áll rendelkezésre, így ez halovány levélzethez, nyurga növekedéshez vezet. A frissen vásárolt, vagy átültetett növények kb. két hónapig elég tápanyaggal rendelkeznek, ez ideig nem kell tápoldatozni. Általános szabály, hogy a pozsgások és a kaktuszok havonta egyszer, míg a többi növény kéthetente igényli a tápanyag-utánpótlást.