Melyiket válasszam?

Az ár körüli dilemma nem véletlen. A fürdőszoba fajlagosan a lakás legdrágább helyisége. A burkolatok, a gépészet és a szakipari munka költségeinek összegzése után majd mindig kiderül: itt kóstál a legtöbbet egy négyzetméter. És mégis mit látunk? Nő a fürdőszobák területe. Annyira erős ez a tendencia, hogy ott is érvényesül, ahol a legkevésbé számítunk rá, a panellakásokban.

Egyértelmű tendencia, hogy a fürdőszobában két helyiség is épül, egy zuhanyzós és egy kádas.
A nagyobba befér az elemes tárolószekrény, a dupla mosdó, fölötte beépített tükörrel, világítótestekkel, sarokkáddal, kádfallal. Kényelmes az egykaros csaptelep, amit a megadott hőmérsékletre előre beállítva, egy mozdulattal lehet nyitni, zárni. A hagyományos, krómos mellett szépek a krómarany és a fehérarany színű csapok. Előnyös a porcelánmosdó, zuhanyzótál, szappantartó, ugyanis sósavazható és ütésálló. Kádból manapság nagyon széles a kínálat, az egyenestől a hidrorendszerrel szerelt luxus sarokkádig. Ha van hely, ide kerülhet még a WC és a bidé is, porcelánból. Nagy fürdőszobákba esztétikailag szebb egy diagonál burkolásmód, amely átlósan van burkolva, esetenként különböző szőnyegmintákkal ékesítve. Tévhit, hogy egy kis fürdőszobában csak kis méretű csempe mutat jól, ma már elterjedt és egyre inkább keresett a nagy méret.

A nagy méretű burkolólap tágítja a teret, világosabb hatást kölcsönöz, ezért közkedvelté vált. Érdemes megemlíteni a rusztikus anyagokat is, melyek egy régi hangulatot árasztva, kopottkő utánzattal más hatást váltanak ki a helyiségben és egyre nagyobb teret hódítanak napjaink fürdőszobáiban.





A legújabb irányzat: a helycserés támadás a nagy fürdőszoba érdekében. A másik divat leginkább egy helykijelölő felszólító mondattal jellemezhető: legyen a hálószobában a fürdő. Eleddig erre leginkább tizenkilencedik században játszódó kosztümös francia filmekben láthattunk példát, most azonban már nálunk is itt van. 

Általánosságban elmondható az, hogy nő a fürdőszobák száma. A többszintes házakban ez magától értetődő. Senki nem kutyagol szívesen napjában többször le vagy föl. Csakhogy most már az, az inkább Amerikában szokásos módi terjed, amely szerint hálószobánként egy-egy fürdőszoba dukál.

Újdonság az is, hogy a fürdőszoba újabb szerepeket is kapott. Az egyik: nem csupán a tisztálkodás színtere, hanem mindinkább a pihenés, felüdülés támaszpontja. Az olyan bonyolult műszaki felépítésű készülékek, mint például a hidromasszázskád ezt a célt szolgálja. A másik újdonság, hogy a fürdőszoba a reprezentálás kellékévé vált. Meglepő ez, hiszen alapjában véve a lakás legintimebb helyiségéről van szó. És mégis igaz. Lehet, hogy csak nálunk, magyaroknál?






Az előzetes tervezés fontossága





Vizsgálatokkal alátámasztott tény, hogy életünk jelentős részét a fürdőszobában töltjük, s nem mindegy milyen körülmények között. Ma már a szaniterek széles választékának és korszerű kialakításának köszönhetően a legkülönböözőbb elvárásoknak is eleget lehet tenni. Még akkor is, amikor már adott a helyiség. Hát még akkor, ha mi tervezzük a lakást! Ilyenkor javasolt először átgondolni tisztálkodási szokásainkat, s ezekhez kell rendelnünk a különböző funkciónak megfelelő szanitereket (kád vagy zuhany, esetleg mindkettő, vécé külön vagy egy helyiségen belül, mosdó mekkora és hol, stb.) Ekkor megfogalmazódik a helyigény, mely meghatározza a fürdő, illetve az illemhely kialakítását.
Ez esetben tehát megfordítva kell gondolkodnunk: a berendezéshez alakítjuk a helyiség alakját, méretét.

A gyártók és forgalmazók évtizedekre visszatekintő nemzetközi tapasztalataik alapján megpróbálnak segíteni abban, hogy megfogalmazódjanak az igények, s elgondolkodjunk, mielőtt döntünk fürdőszobánk kialakításáról. Irányelvként elfogadhatjuk, hogy a legfontosabb döntési paraméterek: a funkció, a kényelem, a biztonság, és tisztíthatóság.