Mit tehet valaki - különösen, ha állatkerti állat az illetõ - nagy melegben? Kénytelen elõvenni a józan eszét és az ápolóját is, hogy ne szenvedjen a melegtõl.
Az állatok jó részének kifinomult technikája van kánikula esetére, különösen ha eredeti élőhelye miatt nem jól tűri a meleget. A madarak szárnyuk szétterjesztésével és lengetésével, a kutya-macskafélék lihegéssel hűtik magukat, és természetesen majd minden állat sokat iszik és árnyékos helyet keres a nap legmelegebb óráiban.
A medencés ingatlannal rendelkezők, mint például a két elefánthölgyünk is, fürdőzéssel ütik el az időt, csakúgy mint a vizidisznók, vagy Sámson nevű tapírunk. Az orángutánok viszont érdekes módszert fejlesztettek ki: mivel a vízbe nem szívesen mennek bele, a kifutóba helyezett rongydarabokat a pancsolójukban bevizezik, és így tulajdonképpen hidegvizes borogatással teszik elviselhetővé a meleget.
A jegesmedvék, barnamedvék, különösen hosszú, meleg időszakokban a jávorantilopok és zebrák is “fagyit” kapnak. Ez az állatkerti “fagyi” nem más, mint vödörben megfagyasztott jégtömb, melyben különféle csemegéket rejtenek el az ápolók. A jegesmedvék így halas-zöldséges, a többiek pedig zöldséges “fagyival” hűthetik magukat. Ha nem kerülne csillagászati összegbe a jégtömbök házi előállítása, a fókák és jegesmedvék medencéjébe is elkelne belőlük néhány, akár minden nap.
