Nyitottság és mûvészetszeretet

Pannonhegyi Katalin | 2004. December 01.
Számunkra hosszú évtizedeken át a szomszédos Ausztria jelentette a Nyugatot. Egy olyan vidéket, amelynek sorsával történelmünk szorosan összefonódott, aztán mégis oly messzire került…






Azóta sokat változott a világ, ám Ausztria megmaradt olyannak, amilyen volt: romantikusnak, takarosnak és vendégszeretőnek. Csodás hegycsúcsaival, zöldellő legelőivel, váraival, falvaival, alpesi házaival egyszerre vadregényes és idillien békés, derűs. Más és más képet mutat a városi és a vidéki élet. A népviseletbe öltözött, hagyományőrző falusiak legalább annyira jellegzetesek mint a zeneimádó, színházszerető, minden szépségre nyitott városlakók.


 







Gondolkodás nélkül a barokkra tennénk a voksot, ha választani kellene Ausztria számára egy kortörténeti stílust, amely legjobban kifejezi az ország kultúráját. Nem csupán építészetében meghatározó ez a művészeti irányzat, hanem szellemében is. A díszes, lendületes, életörömöt sugárzó művészi forma elterjedése gyönyörű épületek, képzőművészeti alkotások, zeneművek létrejöttét tette lehetővé, és az életszemlélet megváltozásával járt, ami egyben Ausztria nemzetközivé válását is jelentette.


 






Mintha az egész ország egyetlen hatalmas színházzá vált volna… Ezt a nyitottságát, életszeretetét, a történelmi hagyományok iránti tiszteletét, a színház és a zene iránti rajongását máig megőrizte. Ahogy a világ minden részén, úgy Ausztriában is az éghajlat jelentősen befolyásolta a lakóházak kialakításának módját. Ennek köszönhető a jellegzetes, alpesi épületek megjelenése, hiszen a hegyekben, ahol sokszor havazik,olyan tetőszerkezetekkialakítására volt szükség, amelyeken nem áll meg a hótömeg. Ezért az alpesi házak teteje magas és sátorszerűen meredek, ami egy időben nagy divat volt nálunk is…
Exit mobile version