Indonéz stílusban

Vöröss Kata | 2005. Január 01.
Indonézia több száz kisebb-nagyobb szigete az Indiai-óceánban egy szétszórt gyöngyfüzér darabjait idézi. Õserdeiben még mindig találhatók felfedezésre váró részek, és városai, falvai is bõven szolgálnak meglepetésekkel.





Az indonéz otthonok berendezésében keverednek az indiai, a távol-keleti és a polinéz vonások, melyeket helybéli hagyományok egészítenek ki. A lakókat a festői környezet inspirálja, így a színek és az anyagok kavalkádjával találkozhatunk mindenhol. Az alapként szolgáló tónusok természetesek. Ezeket a fa, a kő, a kagylók, a szárított levelek natúr tónusa ihleti, így első pillantásra egy indonéz enteriőr puritán benyomást kelt. De ha jobban körülnézünk, más kép tárul a szemünk elé. A textíliák és a kiegészítők vibráló színekben pompáznak és gazdagon díszítettek.







Indonéziában, mint általában az egykori gyarmati területeken a belső teret európai módon tagolják. A legtöbb otthonban elkülönül a nappali és a háló, a konyha és a fürdő, de a gazdag polgárok sokszobás palotákban vagy modern lakásokban élnek, ahol több helyiség is egybenyílik.
Az otthonok tágasak, mivel több generáció is egy fedél alatt lakik. Általában a helyiségek közvetlen kapcsolatban állnak a kerttel, hiányzik a nálunk megszokott előszoba vagy előtér. A házakat terasz veszi körül, és mindegyik szobából vezet ide ajtó. Sőt ha a ház két- vagy többszintes, akkor az emelethez is tartozik terasz. A központi helyiség itt is a nappali, mellette alig elkülönülten, vagy éppen vele egy térben van a konyha. A hálóhelyiségek és a fürdő vagy fürdők külön egységet alkotnak. A jómódúaknál minden hálószobához dukál egy fürdő is. Néhol a helyiségek közötti ajtókat csak egy boltív jelképezi, esetleg egy szépen szőtt függönyt akasztanak az ajtónyílásba.






A kényelmes fotelek, heverők, alacsony kerevetek elengedhetetlen részei az indonéz enteriőrnek. A lakók számára a kényelem mindennél fontosabb, az esztétikum csak ezután következik. Süppedős párnák várnak mindenkire, még az étkezés is félig heverészve zajlik, akárcsak a régi római lakomákon. A hálószobákban a nagy ágyakat sűrűn szövött fátyollal függönyözik el, mely éjjel-nappal megvéd a rovaroktól. Alacsony szekrények és fiókos komódok rejtik a háziak holmiját, de szívesen tárolják a ruhaneműt háncsból készült nagy, fedeles kosarakban is. A hagyományosan berendezett otthonokban alacsony asztal áll a nappaliban, a modern lakásokban inkább a nyugati méreteket követik. A helyiségekre nem jellemző a túlzott zsúfoltság, éppen anynyi bútort helyeznek el, amennyi feltétlenül szükséges. Errefelé ismeretlen a tárgyak halmozása. Tisztelik az emlékeket, a régiségeket, de annyit tartanak meg belőlük, amennyinek a tárolása még nem kényelmetlen.

Exit mobile version