A kert téli hangulatának megteremtésében a tû-, illetve pikkelylevelû fenyõk, borókák, tuják és hamisciprusok mellett a lomblevelû örökzöldek is fontos szerepet játszanak.
A borostyán (Hedera sp.) az utóbbiak között is kiemelkedő helyet foglal el, amit többek között szép és változatos megjelenésének, remek alkalmazkodó-képességének és sokoldalú felhasználásának köszönhet.
Tulajdonságaik
A borostyánok növekedése gyors, ezért jól alkalmazhatók mint talajtakarók. A tisztán zöld levelű egyedek a nagyon mély árnyékos helyeken is szépen fejlődnek, így értékes gyeppótlók. Léggyökereik segítségével bámulatosan kapaszkodnak meg érdesebb falakon, kerítéseken, fák törzsein vagy bármilyen függőleges felületen, így futó- vagy kúszónövényként is felhasználhatók. Némi segítséggel bármit befuttathatunk hajtásaikkal, így a legkülönbözőbb formák alakíthatók ki belőlük. Mivel viszonylag sekélyen gyökereznek, jól nevelhetők balkonládában, dézsában is, ahol remekül társíthatók szinte minden növénnyel. Dézsás növényként a fagyérzékeny fajták is bátran ültethetők, melyek egyébként igen elterjedtek mint szobai cserepes díszövények. A gömbölyded bokorrá fejlődő, időskori alakok virágzó szoliter cserjékként alkalmazhatók. Örökzöld, fényes leveleinek köszönhetően a borostyán a koszorúkötészet egyik alapnövénye is.
A közönséges borostyán (Hedera helix) erdeinkben az Alföld kivételével vadon is gyakran előfordul. Változatos megjelenése még a növények világában is ritka tulajdonságot takar. Levelei ugyanis a fiatal és az idős példányoknál eltérőek ezt a jelenséget a szaknyelv heterofiliának nevezi. A fiatal növények életük első 8-10 évében hosszú hajtásaikon 3-5 karéjos leveleket fejlesztenek, és léggyökereik segítségével könnyedén felkapaszkodnak fák törzseire, kerítésre, pergolára vagy érdesebb falfelületekre. A magasban leveleiket fokozatosan lecserélik tojásdad fomájúra, és életük során először virágozni kezdenek. Virágaik sárgászöld színűek, melyek után tavasszal fekete (mérgező!) bogyóterméseik is megjelennek. Ekkor már nem képeznek kapaszkodásra alkalmas léggyökereket, és a növekedésük is lelassul, viszont fényigényük megnő. Ha ilyen idős növényt szaporítunk vegetatív úton (például dugványozással), hiába várjuk, hogy a magasba szökjön. Ehelyett azonban gömbölyded bokorrá fejlődik, és minden év őszén dús virágzásba kezd.
Fajtáik
A borostyánok a legtöbb dísznövényhez hasonlóan számtalan fajtával és változattal rendelkeznek, melyek a levelek színében, formájában és nagyságában térnek el egymástól. Így akad közöttük fehér vagy sárga szegélyű, fényes sötétzöld színű, belül sárga közepű, erősen, illetve kevésbé bevágott levelű vagy a hideg napok beköszöntével vörös színben pompázó.
Igényeik és gondozásuk
A borostyánok igényei rendkívül szerények. Gyakorlatilag a szélsőségesen száraz vagy nyirkos talajok kivételével mindenhol jól fejlődnek. A sötétzöld levelűek mint már említettük árnyékos, félárnyékos helyeket kedvelnek, így északi falak befuttatására is sikeresen használhatók. A tarka levelű fajták és az időskori alakok fényigénye viszont már nagyobb, amit a hely kiválasztásánál megfelelő fejlődésük érdekében érdemes figyelembe venni. Vízigényük közepes, de mivel örökzöld növényekről van szó, téli, tartósan száraz időszakban, fagymentes napokon öntözésükről nem szabad megfeledkezni. Kártevőik közül a levéltetvek és a takácsatkák tudnak néha gondot okozni, melyek mind a szobában, mind a kertben nevelt növényeket megtámadhatják.
Mindkét kártevő a leveleket szívogatja, de míg az előbbi szabadszemmel is jól látható, és elsősorban a zsenge hajtásvégeket rohamozza meg, addig az utóbbit inkább kártételéről ismerhetjük fel, melynek következtében a levelek színe előbb pontokban, majd később teljesen kivilágosodik. Védekezni ellenük a kertekben vegyszeresen lehet a legsikeresebben. A levéltetvek ellen elsősorban olyan készítményeket használjunk, melyek a hasznos rovarokra ártalmatlanok. Az atkák ellen speciális atkaölő szerekkel kell védekeznünk, mivel ők a pókszabásúakhoz tartoznak. Szobai körülmények között a védekezés kicsit nehezebb. Fontos, hogy addig is, amíg a kedvezőtlen időjárás miatt nem tudjuk a szabadba tenni őket, és ott vegyszerrel lepermetezni, a nagyon fertőzött hajtásokat távolítsuk el, és gyakori vizes permetezéssel emeljük a páratartalmat.