Rügyvizsgálat

És ez így van rendjén, mert amilyen sürgős a ritkító és alakító metszés, annyira nem szabad elsietni a szőlő és az őszibarack termőmetszését sem. A virágrügyek ugyanis még a tél végén is károsodhatnak, különösen, ha az ősz nem kedvez a rügyek tökéletes beérésének, az enyhe tél eleji napok csökkentik a lappangó élettevékenységet, a tápanyagkészletet és az ellenállóképességet.

Mielőtt a metszéshez hozzáfogunk, feltétlenül győződjünk meg a rügyek épségéről. Ha például a szőlővesszők alsó — esetleg befedett — rügyei
kipállottak volna, akkor a szokásosnál hosszabb termőcsapot hagyjunk. Ha viszont az őszibarack termővesszőinek már a tövén bőséges rügyberakódást észlelünk, és a rügyeket egészségesnek is találjuk,
akkor fölösleges túl hosszú termővesszők meg-hagyásával indokolatlanul megterhelni a fákat.





A rügyek épségének vizsgálatára egy közvetett és egy közvetlen módszert javaslunk. A fák, illetve szőlőtőkék különböző részeiről vágjunk le egészséges, jól beérett termővesszőket, és azokat állítsuk vízzel telt edénybe. Szobahőmérsékleten az őszibarackvesszők már 5—6 nap múlva bimbózni kezdenek, és rövidesen virágba borulnak, a szőlővesszőkön pedig mintegy két hét múlva fakadnak ki a rügyek, megmutatva, hogy hány százalékuk vészelte át károsodás nélkül a téli hónapokat.





A másik módszer még gyorsabb tájékozódást tesz lehetővé. A kiválasztott vesszők rügyeit középen, hossztengelyük mentén, a vessző hosszával párhuzamosan metsszük át éles késsel vagy zsilettpengével. A rügyet szétnyitva megfigyelhetjük az őszibarackvirág, illetve a szőlő hajtáskezdeményét. Ha a rügy belső állománya zöld vagy zöldessárga, akkor a rügy ép, és termés fejlesztésére alkalmas. Ha viszont a rügy belseje teljesen vagy a tövénél megfeketedett, akkor abból virág vagy hajtás már nem fejlődhet, a rügy elfagyott.

Az idejében és gondosan végzett rügyvizsgálat biztos támpontot nyújt ahhoz, hogy a metszéssel szabályozzuk a termés mennyiségét, és ezzel
közvetve annak minőségét is.