Abban bizonyára mindenki egyetért, hogy háziállatot tartani jó dolog ezt alátámasztandó, sokan kutyákkal, macskákkal és kisebb rágcsálókkal osztják meg otthonukat. Az állatbarátok között vannak azonban olyanok is, akik nem érik be ennyivel, és valami igazán különlegesre vágynak. Ma már nekik sem kell a világ másik felébe utazni, hogy beszerezzék kiszemelt áldozatukat, ugyanis a legtöbb hazai állatkereskedésben is rálelhetnek egy-két igencsak különleges fajra.
Íme egy rövid összeállítás a nem kimondottan hétköznapi házikedvencek sorából, amelyeket már itthon is beszerezhetünk.
Mosómedve
Az eredetileg Észak-Amerikában őshonos mosómedve jópofa, kedves kis állat, bár meglehetősen kíváncsi természetű. A tenyésztők nem ajánlják lakásban való tartását, mert nagyon szeret rámolni, és bizony a fogságot sem tűri valami jól – érthető módon. Ha mégis kennelben próbálkozunk meg tartásával, akkor ne sajnáljuk tőle a teret, a mászófát, és biztosítsunk neki egy jó kis búvóhelyet. És ami nélkül nem élet az élet mosómedvééknél, az a vizes medence, de legalább egy masszív lavór erről feltétlenül gondoskodjunk. A mosómedve egyébként mindenevő, a husin kívül a gyümölcsöket is szívesen elmajszolja. Szelíd, barátságos állatot úgy tudunk belőle faragni, ha már igen pici korától fogva mi tápláljuk őt.
Malacom van
Nálunk ugyan még nem igazán elterjedt, Amerikában azonban már régóta nagyon népszerű törpemalacot tartani. Nem is csoda, hiszen igen mókás, játékos és bármilyen meglepő – okos állatról van szó, ráadásul nem is nő óriásira. Hamar a család bohócává tud válni, mivel nagyon szereti magát produkálni ha malac-gazdivá válunk, biztosan nem fogunk társaságában unatkozni.
Ragaszkodó természetű, jól tűri az ember társaságát, olyannyira, hogy még az ágyunkba is előszeretettel fészkelné be magát, ha lenne rá módja. A bezártságot nem kedveli, a tágas udvarokat, kerteket viszont annál
inkább, hiszen itt tud hódolni kedvenc szórakozásának, a rohangálásnak és a turkálásnak. Egy-két tölgyfa is van a kertben? Ez egyenesen maga a paradicsom kerge kis barátunk számára, viszont ha nem tudjuk számára biztosítani a mozgásigényének megfelelő nagy teret, akkor inkább nézzünk más kedvenc után.
A törpemalac kedvenc csemegéi közé tartoznak az őrölt gabonafélék, gyümölcsök, konyhai maradékkal azonban ne etessük, mert attól könnyen megbetegedhet. Röfink napi vízadagjáról se feledkezzünk meg soha.
Az olcsón beszerezhető példányok ébresszenek bennünk némi gyanút, ugyanis megeshet, hogy a vásárláskor még törpe termetű malacunk egy év múlva már egy mázsát fog nyomni.
Madárpók
Túl sok izgalomra ne számítsunk, ha madárpók tartására adjuk a fejünket. A simogatást, babusgatást nem kimondottan igénylő állatról van szó, aki roppant jól elvan a maga szőtte magányában. Egzotikussága ellenére nincsenek nagy igényei, tartása éppen ezért nem kíván meg semmiféle lakásátalakítási munkálatot – elég egy nagyobb méretű terráriumot beszerezni számára. Megfelelő búvóhelyről és jól záródó fedőről azért mindenképpen gondoskodjunk, mert az utóbbi nélkül előfordulhat, hogy bottal üthetjük a nyomát. Ha kisgyerekünk van, tegyük magasabbra pókunk lakhelyét, hogy véletlenül se férhessen a közelébe. A madárpók ragadozó, étrendjét főként rovarok (giliszta, tücsök, molylepke) teszik ki.
Ha betartjuk az alapvető póktartási szabályokat, és nem maceráljuk állandóan állatunkat, akkor nem eshet bántódásunk. Főként azoknak ajánlott, akik egyrészt nem riadnak vissza ettől a szőrös fenevadtól, másrészt beérik azzal, hogy a kis kedvenccel való foglalatoskodás kimerül a a pók szokásainak tanulmányozásával.
Üröm az örömben
Érző emberek vagyunk, így betévedve egy állatkereskedésbe melyikünk ne csábulna el egy édes kismalac vagy mosómaci láttán, pláne ha egy szűk ketrecből meregeti ránk szomorú szemeit? Ha engedünk a szívünket mardosó szörnyű érzésnek, a sajnálatnak, bizony könnyen megeshet, hogy este már az új szerzeményünkkel osztjuk meg otthonunkat.
Ennek a segélyakciónak azonban van egy igen szomorú, sőt a ritka állatfajokra veszélyes árnyoldala is. Mégpedig az, hogy vásárlásunkkal önkéntelenül is hozzájárulunk ezen állatok eredeti lakhelyükről való kiszakításához, ösztönözve a további egyedek behozatalát, kereskedelmét. Pedig ugye mi igazán csak jót akartunk?
Ha mégis mindenáron ki szeretnénk lógni a hagyományos állattartók népes táborából, és eltökélt szándékunk, hogy állatkülönlegességet viszünk otthonunkba, nem árt, ha szem előtt tartunk néhány nem elhanyagolható dolgot. Ne döntsünk elhamarkodottan, mert ha utólag ébredünk rá, hogy nem tudunk megfelelő otthont teremteni újdonsült családtagunknak, már lehet, hogy késő lesz. Általában ezek az állatok igen sajátos tartási körülményeket igényelnek, így nagyon fontos, hogy mielőtt bármit is hazavinnénk, tájékozódjunk az állatkereskedőnél, vagy kérjünk tanácsot tenyésztőktől az állat szokásaival kapcsolatban!