Hazai, szubtropikus, sőt egyes trópusi fűszernövények is termeszthetők a legegyszerűbb körülmények között a kiskertben, a balkonon vagy az ablakpárkányon, ha megteremtjük nekik a fajtaspecifikus fény- és talajviszonyokat. Valamennyi fűszernövény szélvédett helyet igényel. Legmegfelelőbbek a napos, illetve félárnyékos déli, délkeleti és délnyugati helyek.
Mivel a legtöbb fűszernövény csak kevés helyet igényel, a fűszerezéshez pedig néhány levélke vagy szár felhasználása is elégséges, a fűszernövénykert kis helyen elfér. A balkonon elhelyezett nagyobb láda, néhány vödör vagy virágcserép elégséges a legszükségesebbek termesztéséhez. Ideálisnak természetesen a zöldségeskertben létesített fűszernövénykert vagy ágyás nevezhető, de eredményesen termeszthetők a díszbokrok között is a fűszernövények. Sokszor fokozzák is a díszítő hatást. A fűszernövényágyás közel legyen a konyhához, mert mi haszna van a legjobb fűszernek is, ha azt kényelmetlenül, messziről kell behozni.
| Akár virágcserepekben is nevelgethetsz mentát, rozmaringot, kakukkfüvet |
A fűszernövényágyás betelepítését az évelő fajtákkal kell kezdeni. A magasabb bokrok kerüljenek a háttérbe, az alacsonyabbak lépcsőzetesen ezek elé úgy, hogy valamennyi növény elegendő napot kapjon. Az egy- és kétnyári növények – a magasságuknak megfelelően – ezek közé telepíthetők. A vödrökben és virágcserepekben termesztett nem fagyálló növények – ha azokat a tél folyamán zárt helyen tartjuk – egészségesebbek, ellenállóbbak lesznek, és növekedésük felgyorsul, ha azok meleg időszakban kikerülnek a szabadba. Ezáltal – nemcsak a nyár folyamán, hanem az áttelelés alatt is – kevésbé károsodnak.
Tipp: A teljes napsütésnek kitett helyeken a világos, elsősorban fehér cserépedények jobban védik a vödrökben, virágcserepekben nevelt növények gyökerét a túlmelegedéstől és kiszáradástól, mint a sötét cserepek. A hajtások hegyének levágása a kora tavaszi időszakban elősegíti az elágazások kifejlődését és növeli a levelek, virágok, magvak hozamát.
| Közép-Európában legkorábban a kolostorokban létesültek fűszernövénykertek. Ezekhez csatlakoztak később a patikák kertjei, majd a parasztgazdaságok is elkezdtek gyógy- és fűszernövényeket termeszteni. Napjainkban a fűszernövénykertek – gyakran a több évtizeden át feledésbe merült fajták feltámasztásával – ismét népszerűvé válnak. Sok történelmi fűszernövénykertet nyitottak meg a látogatók előtt. |
Milyen fűszernövényeket ültessünk?
Egy egyszerű fűszernövényágyás kezdetben a következő növényeket tartalmazhatja:
• metélőhagyma,
• petrezselyem,
• majoránna,
• zsálya,
• citromfű,
• menta,
• rozmaring,
• kakukkfű,
• lestyán,
• sóska.
Ezek a növények levesekhez, főzelékekhez és salátákhoz egyaránt megfelelőek, a metélőhagyma és petrezselyem kivételével gyorsan bokrosodnak és erősen visszavághatók. Egyes fűszernövényeket minden évben palántázni kell, ilyenek például a zsázsa, petrezselyem, kapor, borsikafű. A telepítendő fűszernövények száma a háztartás méretétől és egy-egy fűszer felhasználásának gyakoriságától függ. Hagymát pl. kilónyi mennyiségben szükséges termeszteni, míg a lestyánból és a legtöbb növényből egyetlen bokor is elegendő. Sok kertészet, zöldség- és élelmiszer-kerekedés kínál megvételre fiatal növényeket és magvakat.
Mikor szedjünk fűszernövényeket?
A konyhai fűszernövények egész nyáron, egyesek a tél folyamán is szedhetők, felhasználásuk friss állapotban a legkedvezőbb. Aromájuk közvetlenül szedés után a legerősebb. A legtöbb fűszernövényben az éterikusolaj-tartalom röviddel a virágzás előtt alakul ki, ezért a szárításra szánt fűszereket ebben az időpontban, száraz és meleg napon kell szedni. Több fűszernövény szedésének optimális időtartama kedvezően meghosszabbítható a rügyek rendszeres kicsípése révén. Ez elsősorban az egynyári növényekre – például a kaporra – vonatkozik, amelyek virágzás után gyorsan elhalnak. Hagymák, gumók, magvak és termések betakarítására a késő nyári vagy az őszi időszak a legalkalmasabb, amikor teljesen beértek és aromatartalmuk kialakult.
Tartósítás
Szárítás, fagyasztás, besózás, olajba, ecetbe, sóba helyezés vagy homokkal befedés a fűszernövények legelterjedtebb tartósítási eljárásai.
A szárítást 35 °C-nál kisebb hőmérsékleten, széltől védett, száraz, meleg és árnyékos helyen kell végezni, hogy az éterikusolaj-tartalom teljes egészében megmaradjon. A növényeket kötegelik, és fejjel lefelé felfüggesztik, a hagymákat koszorúba fonják vagy ládában szétterítik. A magvakat tartalmazó növényrészeket laza szövésű pamutzsákocskába helyezik, amely felfogja a száradás után kihulló magvakat. A megszáradt leveleket kézzel távolítják el a szárakról, és aprítatlan állapotban tárolják. A gyökereket hagyják kicsírázni, és csak ezután vágják kisebb darabokra és szárítják. Fagyasztani vagy olajba, ecetbe helyezni csak előzetesen megszárított fűszereket lehet. Ha olyan helyen termesztették, ahol szennyeződhettek – például közlekedési utak mentén a járművek kipufogógázaitól vagy erős eső után, amely talajrészeket vert fel rájuk, vagy kimosta a növényvédő szereket a közelükben termesztett növényekről –, szedés után alaposan meg kell őket mosni. Vizes öblítés után egy konyharuhában lehet a növényeket szárazra dörzsölni. Sózáshoz a száraz, aprítatlan fűszerleveleket sóba kell helyezni (180 g konyhasó 1 kg fűszernövényre). A nedves homokkal vagy tőzeggel való lefedés a gyökereket és gumókat – petrezselyemgyökér, zellergumó – hosszú időn át frissen tartja.
Helyes tárolás
Fény, levegő és nedvesség hatására a fűszerezőerő csökken, ezért a száraz fűszereket levegőtől elzárt edényben, sötét vagy legalább napfénytől védett helyen kell tárolni. A tűzhely közelsége az onnan felszálló gőz miatt a fűszerek tárolására alkalmatlan.
Forró ételek fűszerezésekor nem szabad a fűszeres üvegcséket a gőzölgő főzőedény fölé tartani és nem szabad az üvegbe nedves ujjal belenyúlni. Praktikus, ha a különböző fűszereket eltérő formájú üvegekben tároljuk, így főzéskor könnyebb az adalék anyagokat megtalálni. Egy évnél hosszabb ideig nem célszerű tárolni a fűszereket, mivel sivárrá, íztelenné válnak. Egyes fűszerek a hosszabb tárolás alatt szénaízt vesznek fel.