Cicaválasz – cicát, de milyet?

Ha már egyszer gondolatban végigjártad a kisállat-örökbefogadás rögös útját, akkor most vegyél még egy nagy levegőt, és fuss neki újra. Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

• Lesz időm foglalkozni a leendő cicámmal?
• Mindig lesz türelmem hozzá? Tudom vállalni a napi rutinfeladatokat?
• Hosszabb utazások során tudom biztosítani neki a helyet, ellátást?
• Nem fog akadályozni a családtervezésben? Biztosan meglesz az állatka helye a családomban?
• Anyagilag vállalható számomra a cicatartás?
• A fentieket 8-12 évre – általában eddig él egy macska – előre is tervezni tudom?

Ha minden kérdésre megnyugtató választ tudtál adni magadnak, akkor jöhet a számodra megfelelő faj kiválasztása.

A ma élő hosszú szőrű macskák jelentős része Perzsiából és a mai Törökország területéről származik. A legismertebb hosszú szőrű macskák, azaz a perzsamacskák alkata általában zömök, fejük kerek, lábacskáik rövidek és zömökek, bundájuk tömött, dús. Szőrzetük két különféle szőrtípusból épül fel, puha gyapjas alszőrzetből és hosszabb, sprődebb koronaszőrből. Nem minden perzsamacska pofája nyomott, bár jellemzően orrtükrük laposabb, szemük kerek.

A palettát a perzsa faj és más egyéb fajok keveredése is színesíti, gyakorta úgy, hogy a létrejött keverék faj szebb mixtúrát hoz létre.

A perzsamacska mentalitását tekintve igazi szobacica. Mozgásigénye nem túl nagy, szereti az ember közelségét, elvárja a kényeztetést és legtöbbször élvezi az ápolgatást. A fajon belül és egyedenként is változhat a cica természete, de általában a fajra jellemző a nyugodtság, kiegyensúlyozottság, barátságos viselkedés.

Persze számos olyan hosszú szőrű macskafaj is létezik, amely nem a perzsamacskákhoz tartozik. Ezek jelentős része hideg éghajlatról származik, bundájuk ehhez mérten dús, hosszú, meleg. Ilyen faj például a norvég erdei, a szibériai vagy a maine coon. Ezek a cicák általában kevésbé zömökek, testük karcsúbb, végtagjaik nyúlánkabbak, pofájuk nem lapított.

Természetüket tekintve a fent említett cicák nagyon változatosak. Míg a maine coon leginkább pihenési szokásában (fura helyeken is megalszik) és nagyobb mozgásigényében tér el például a perzsa fajtól (mindemellett hatalmas mérete is tiszteletet parancsoló), addig a norvég erdei macska inkább önfejűségével, vadócságával tűnik ki. Mindkét fajra jellemző azonban a gyengéd szeretet és ragaszkodás, amely az emberhez köti őket.

A hosszú szőrű macskák ritkább és egyben egzotikusabb fajtái a birman, a balinéz, a török van vagy a ragdoll. Mindhárom cicafajtának valamilyen különleges története vagy tulajdonsága van.
A zafírkék szemű birman a legenda szerint a burmai templomok szent állata, amely eredetileg hófehér színű volt, majd egy csoda hatására aranysárgává változott a bundája.
A balinéz hermelin jellegű szőrzete miatt különlegesség, míg a török van macska vízimádatáról híres, azaz kiváló úszó. A ragdoll egy egészen új mutáció, amelynek különlegessége, hogy izmait teljesen petyhüdtté tudja tenni – olyan ernyedtté tud válni, mint egy rongybaba. Állítólag a fájdalomküszöbe is igen magas, ezért a gazdi felelőssége, hogy a cica ne keveredjen testi sérülést okozó helyzetekbe, mert csúnyán pórul járhat.

Hogyan gondozzuk a hosszú szőrű cicusokat?

Biztosan elmondható, hogy a hosszabb szőr bizony több odafigyelést és gondoskodást igényel. Mindemellett gyakran hosszabb a vedlési időszak, így többet kell takarítanunk. A hosszú szőrű cicusok több szőrt is nyelnek le, miközben mosakodnak, illetve karbantartják bundájukat. Emiatt többször, gyakrabban szükséges, hogy friss füvet legelhessenek vagy szőroldó tápot kapjanak. Ha ez nem történik meg, akkor sajnos megnő a bélcsavarodás veszélye.

A heti kétszeri kifésülés minimális elvárás, a gondos gazdi mindennap átfésüli kis kedvence szőrét, és legalább hetente egyszer tüzetesen átvizsgálja, nincs-e a bundában filcesedés. Sajnos, a hosszabb szőr az állat ürítésében is akadályt, problémát jelenthet, főleg akkor, ha a macskánknak hasmenése van. Ilyen időszakokban mindenképpen ajánlatos szabadabbá tenni a „hátsó kijáratot”, így elkerülhető a kényelmetlen és kellemetlen fürdetés, amelyet a macsekok jelentős része a legkevésbé sem szeret. A fürdetés alapesetben nem tartozik a cicák gondozásába, csak rendkívüli esetben lehet rá szükség.

Sokkal gyakoribb szőrzetfajtáról van szó, mind a keverék, mind a fajtamacskák körében. Ezek a fajok már évezredek óta léteznek, a tenyészetek azonban a 19. században jelentek meg az első kiállításokon.

A rövid szőrű fajok három legnagyobb csoportját a brit, az amerikai és a keleti típusú cicusok alkotják. Ezenfelül persze rengeteg egyéb különleges fajta létezik.

A brit fajta zömök, erős felépítésű, izmos, lába rövid, szőre sűrű és tömött. Legfontosabb ismertetőjegye a fejének az alakja, amely kerek, gömbölyű, széles. Orra rövid, szeme kerek. Színben és mintázatban rettenetesen változatos, leghíresebb változatai a kék, a tabby, a pettyes, a bikolor.

Az amerikai rövid szőrű macska termetre nagyobb a britnél, és szívósabb, izmosabb is. Természetére nézve bátor, energikus és rendkívül intelligens.

A keleti egzotikus macskafajok közül a leghíresebb a játékos és gyönyörű sziámi, amely rendkívül extrovertált, gyakran hallatja nem túl kellemes hangját.

Ehhez a csoporthoz tartozik továbbá a csupasz szfinx, a göndör rex vagy a csillogóan fényes bundájú burma. A hihetetlenül szép, vadas abesszin aranyszínű szőrzetét a szőrszálon található két-három sötét gyűrű teszi egyedivé.

Az orosz kék talán az egyik legelőkelőbb cicus. Alkata nyúlánk, vékony, szőre fényes, rövid és nagyon prémszerű. Szeme smaragdzöld, elragadó. Félénk természetű, hangját ritkán hallatja, és akkor is nagyon halkan.

Hogyan gondozzuk a rövid szőrű fajokat?

A rövid szőr nem jelenti a gondozás elhanyagolhatóságát. A kevésbé bundás cicákat is hetente illik legalább egyszer átfésülni, a filcesedést a hónok alatt és a hajlatokban ellenőrizni. Fontos, hogy a rövid szőrű macskáknak is kell füvet enniük és szőrgombócot hányniuk. Ha az ürítés nem megy végbe, akkor a hosszú szőrű macskákhoz hasonlóan náluk is felmerülhetnek gyomorproblémák és a bélcsavarodás veszélye. A rövid szőr további előnye a bőrfertőzések kialakulásának alacsonyabb valószínűsége és a sebek könnyebb ápolása.

Kinti cica? Benti cica?

A fentiek alapján jól látható, hogy a hosszabb szőrű macskák nem igazán kinti cicáknak valók. A nagy bunda ugyanis rengeteg koszt és piszkot szed össze, nagyon hamar gubancolódik, filcesedik. A hosszú szőrű macskák kevésbé praktikus bundájuk miatt amúgy sem annyira életrevalóak, mint rövid szőrű társaik. Viszont hozzá kell tenni, hogy a hosszabb szőr takarítása (bolyhos, piheszerű szőrcsomók) néha sokkal egyszerűbb, mint a rövid szálak kitakarítása.

A rövid szőrű cica inkább alkalmas a „kétlakiságra”, de a megfelelő oltások és a védekezés (a paraziták ellen) esetükben is elengedhetetlen.

Gyerek mellé, családba

A család cicája nem lehet vadóc, ki-be járkálós fajta. A kóborló, nem oltott macska rengeteg veszélyt jelenthet a gyerekek számára. Kegyetlenségnek hangzik, de kisgyermek mellé semmiképpen sem érdemes ki-be járós cicát vállalni. Ellenben a gondosan kezelt és figyelmesen tartott macska nem jelent semmivel sem több veszélyforrást a családban, mint bármelyik embertársunk.

Azonos típus

Nagyon fontos, hogy úgy válasszuk ki leendő társunkat, hogy mentalitása, természete, alkata az elvárásainknak leginkább megfelelő legyen. Nem egyenes következménye ennek, hogy csak és kizárólag fajmacskák között találjuk meg a hozzánk illőt. A házi cicák ugyanúgy remek társak, sőt sok esetben a túltenyésztett fajtamacskákhoz képest sokkal kevesebb egészségügyi és pszichés gondokkal küzdenek.

A kulcs tehát az összeillés. Ha tudjuk és ismerjük az általunk kiválasztott, preferált fajok tulajdonságait, és úgy érezzük, hogy illeszkednek elképzeléseinkbe, akkor biztosak lehetünk abban, hogy remek társra fogunk lelni leendő házi kedvencünkben.

Tipp: nézegess macsekos képeket! »