Soma a lakásátalakításról

Néhány hete összefutottam Andreával, egy kedves barátnőmmel. Alig ismertem rá. Új frizura, divatos kiskosztüm, finom parfüm. Megdöbbenésemet alig tudtam leplezni, mire ő elmesélte, hogy az image-váltás oka egy friss kapcsolat. Mint kiderült, nemcsak a külsejét újította meg, de teljesen átrendezte a lakását is. Nem is csodálkoztam tovább, hiszen én is azt gondolom, hogy egy elmúlt korszakot fontos külsőségekben is látványos átalakulással lezárni. Bizonyára mindenki érezte már, hogy a lakást pár napon belül át kell rendeznie, a bútorokat máshova tolnia, vagy a lakástextileket lecserélnie, mert valami elkezdődött.

A megújuláshoz persze nem mindig van szükség külső nyomásra, sorsfordító eseményre, történhet a természet rendjével összefüggésben is. Tavasszal, amikor a körülöttünk lévő világ újjáéled, mindannyiunkat megcsap a változás szele. Új huzat kerül a párnára, kicseréljük a függönyöket, vidám kiegészítőket teszünk a polcra. Nem véletlen, hogy a lakásfelújítások, lomtalanítások is többnyire erre az időre esnek.

Biztos, ami biztos…

Nagyon sokan viszont nem tudnak megválni régi, elnyűtt tárgyaiktól, de még felújíttatni sem akarják őket. Jártam jó néhány olyan lakásban, ahol szabályosan érezni lehetett, hogy megállt az idő. Éva barátnőm például évek óta tudja, hogy nem működik jól az élete, mégsem akar megszabadulni a régi dolgaitól. Rá egyébként is jellemző, hogy még a legapróbb kérdéseken is sokáig rágódik, és egyáltalán nem keresi az új ingereket. Bár rendezettnek tűnik az otthona, ez inkább merev személyiségének, félelmeinek tulajdonítható, semmint a tudatos lépéseinek.

A változáshoz és változtatáshoz való viszonyunk persze nem csupán a környezetünk hatásán vagy a velünk született személyiségünkön múlik, legalább ennyire benne van az a minta, amelyet otthon láttunk, hoztunk magunkkal. A változni tudás így tükrözi az egész életünket és lényünket. Az biztos, hogy a rugalmassághoz többnyire belső stabilitás, szilárd alapok kellenek. Az a tudat, hogy csak rajtunk múlik, hova, mikor és hogyan tér(het)ünk vissza.

Mint a hurrikán

Az én változtatásaim általában hirtelen jönnek. Rövid idő alatt, elemi erővel születek újjá. A „sárga korszakomat” például egy betegségnek köszönhetem. Miután felépültem, kinyitottam a gardróbszekrényemet, ahol a sok-sok fekete ruhám lapult. Hirtelen rám tört, hogy minden darabot kidobáljak. Helyükre sárga került: fehérnemű, retikül, kiegészítők, ruhák.

Majd jöttek a lakástextilek, nyílászárók, és egy hét alatt szinte az összes ablak- és ajtókeretet átmázoltam a sárga valamely árnyalatára. Abban az évben egyébként végre feleségül mentem a páromhoz is, hét és fél év után, nem véletlenül. Állítom ugyanis, hogy a változások és változtatások az ember életében mindig együtt járnak.