Hány év kellett, hogy eljussunk a folyékony kapszuláig?

Ariel | 2010. Május 28.
A textil tisztításának igénye már a rómaiak idejében is nagyon fontos szerepet játszott, de a régi indiaiak is megpróbálkoztak különböző módszerekkel. Míg Indiában a rurah (szappanfű) termésének összetörésével "mostak", addig a rómaiak urinát (vizeletet) használtak a tisztításhoz.

Az első áttörést a hamuzsírból (káliumkarbonát), fahamuból (pottache), szódából, zsírok hozzáadásával elkészített szappan jelentette. A lúg ugyanis remek folttisztítónak bizonyult. Előállítása azonban költséges volt, hiszen sokáig a szódát a vizek hordalékaiból, természetes úton nyerték.

Ez mellett ismerték a bóraxot, amit főként selyem és fehérnemű tisztítására használtak.

Főként folyókban, patakokban köveken vagy fa asztalokon mostak, természetesen hideg vízzel. A meleg vizes mosásig egészen a 17. századig várni kellett.

Ez a folyamat megnövelte a mosószerek iránti keresletet is, és mivel a természetes úton nyert szódából egyre kevesebb volt, meg kellett találni a megoldást a mesterséges szóda előállítására. 1790-ben Nicolas Leblancnak sikerült konyhasó-kénsav reakciójából előállítania a mesterséges szódát, 1873-ban pedig Ernest Solvay dolgozta ki a róla elnevezett szódagyártási technológiát.

Az 1900-as évek elején nátrium-szilikát és nátrium-perborát együttes hatását kihasználva sikerült kialakítani egy olyan szert, ami a ruhák kifőzése közben képződő oxigént egészen finom buborékok formájában szórta szét. Ezek voltak az első mosóporok. Néhány évtizeddel később azonban a mosógépek terjedésével egyre nagyobb igény volt a habzás fékezésére, ezért a 60-as években elkezdték gyártani a habzásgátlót tartalmazó mosószereket.

Arra azonban, hogy a mosószerek védjék a korróziótól a mosógépeket, csak a 80-as években került sor, amikor már szinte minden háztartás rendelkezett mosógéppel. Innen szinte egyenes út vezetett a folyékony mosószerek bevezetéséig, amelyek már sokkal jobban megkönnyítették a háziasszonyok munkáját.

Újabb évtized után pedig már a koncentrált mosóporok jelentették a jövőt, amelyek még hatékonyabban működtek, mint addig bármilyen mosószer.

A következő lépcsőfok a színes ruhák mosására kialakított mosószer, és a szenzitív bőrűek számára készült mosószerek voltak, és amikor már úgy érezhettük, lehet, hogy innen nincs további fejlődés, rá kellett jönnünk, tévedtünk.

A mosóporok néhány év leforgása alatt tabletta formára váltottak, amelyeknek könnyű volt az adagolása, majd 2010-ben az Ariel megajándékozott bennünket egy újabb innovációval.

Végre kezünkbe vehettük azt a kis kapszulát, amelynek ereje semmihez sem fogható. Ez az előre adagolt folyékony mosószer ugyanis 2x erősebb folteltávolító hatást eredményez, mint a folyékony Ariel mosószerek. Mivel teljes egészében feloldódik, csak be kell tennünk a mosógép üres dobjába, és nincs több kilöttyintés vagy méregetés, csak tiszta ruhák.

 

Megérte tehát évszázadokig várni, erre a praktikus, tiszta és gyors újításra.

Exit mobile version