Hazaérkeztünk január végén a Taita Alapítvány, a Vodafone Felelősségvállalás és a MonJardin! Projekt kísérleti termesztési projektje után Kenyából. Ugyan kevés magyar agrokutatási projekt zajlik most a világban, de ezek közül az egyik a miénk lehetett, és rendkívüli sikereket értünk el. Új, jelentős eredményekkel és tudással tértünk haza Afrikából.
Az út nem túl hosszú, majdnem pontosan 12 óra alatt Nairobiból Budapestre jutunk. A kenyai tűző naptól a magyar télig viszont 50 fokkal kevesebb lett a hőmérséklet, ami rendkívül megterhelő. Európa és Kenya civilizációs, kulturális különbségének feldolgozása, a hazai napi ritmus újbóli felvétele Afrika után közel egy hónapig tart.
A mindennapok egy jellemző képe, amit a hátunk mögött hagytunk. “Shambani”, azaz a kert és a csemeték. Kérdeznek, jönnek, érdeklődnek, növényeket mutatnak, és persze rosszalkodnak, hátul épp egy vizesvödrünk ment tönkre.
Árvaházban, Afrikában nem ritka kép. Rendkívül felkavaró látvány, amikor beérkezik valahonnan a hegyekből, gyalogosan, fáradtan egy asszony, kezében egy néhány hetes gyermekkel. Nincs pénz, szétment a család, nincs munka, vagy egyszerűen úgy találták a csemetét valahol. Hosszú procedúra indul, a helyi hatóságok megpróbálják kideríteni, kié a gyermek, mikor született, beteg-e vagy egészséges. Ha ennek vége, az árvaház felveheti a csöppséget.
Azt tudnunk kell, hogy a sajátos kulturális közeg miatt az árvaházi gyerekeken egyáltalán nincs bélyeg. Itt élni, felnőni, csak egy fajta a sok életlehetőség közül. A Taita Alapítvány árvaházában növekvő gyerekek napi életkörülményei egyébként kiemelkedően jobbak, mint a kenyai átlag. Sok környékbeli iskolás naponta itt étkezik és itt játszik a ház udvarán a többiekkel.
Állomáshelyünktől nincs messze az Egyenlítő, a hőmérséklet az 1100 méteres magasság miatt kiegyenlített, a kellemesnél valamivel magasabb, de elviselhető. A páratartalom eső után napokig hatalmas és jelentős, akár 86 százalékos!
A növényvilág csodálatos és változatos, az időjárás ilyen tengerszint feletti magasságban és ezen a szélességi körön fantasztikus flórát és faunát eredményez. Több mint kétszázféle és fajta növényt próbáltunk ki, ezek közül két érdekesség látszik a képeken, az eredetileg afrikai származású okra vörös díszváltozata, aminek termése csodálatos, édes-roppanós-zöldséges ízű lesz.
A másik az édesburgonya sárga változatának virága, ennek gumója főzve vagy sütve hihetetlen finom, gesztenyére emlékeztető ízű ételt ad.
A tájjal soha nem lehetett betelni, az afrikai élesen tiszta napsütésben, a táj intenzív színeiben, a naplementék változatosságában minden nap és minden este újra és újra gyönyörködhettünk.
Növények mindenhol és állatok úton és útfélen.
A zebra vagy a zsiráf egészen köznapi állat.
Van, hogy a menetrend szerinti buszok a főútvonalon kénytelenek megállni kényelmesen vonuló csordáik miatt.
Főútvonalak mentén rendeződnek a vidéki Kenya kisebb-nagyobb városai zajos piacokkal, jellegzetes vörös poros földutakkal. A képen Voi, környékünk egyik közlekedési központja. Innen indultunk, ide érkeztünk, ide jártunk intézni nagyobb bevásárlásokat, bankügyeket.
A hely, ahol éltünk! Kenyai nebulók az iskola kertjében, iskolai egyenruhában, és tesióra a focipályán, békésen legelésző tehenek mellett.
És a kert, a “shamba” előtte:
És utána:
Munkánkat látva egyre többen merészkedtek le az általunk gondozott kertrészbe, mindig volt segítségünk.
A gyerekek saját parcellákat is kaptak, majd idővel, teljesen önállóan saját kertrészeket kezdtek kialakítani a kerítések tövében, addig nem művelt apró kertsarkokban.
A közel 3 hektár nagyságú kert, az állatok gondozása hatalmas munkával jár. Nap mint nap több mint 50 ember élelmét kell megtermelni.
Új fajtáinkkal a program végén nemcsak a napi étkezésekkor tudtunk már nagyobb adagokat adni saját termelésből, hanem piacra is kerülhetett a termények egy része.
Óriás termésű és többméteresre növő bokrú paradicsomokat eddig a környéken, sőt egész Kenyában nem ismertek, de a helyi kertészek és a ház vezetője, Wilhelmina nővér gyorsan megbarátkozott az új fajtákkal.
A víz állandó probléma, de kiépítettük a térség első öntözéses kertészetét, ami nagyban segíti a hatékonyabb termelést. Ennek beindításához a patakból jelentős mennyiséget, több százezer liter vizet vettünk ki, amit egyelőre ideiglenes gáttal oldottunk meg. Az esővizek gyűjtését kezdtük el még kiépíteni, de a munka idén folytatódni fog, amíg a teljesen önellátó, hatékony termesztést el nem érjük, de úgy, hogy közben a környezetet lehető legjobban megkíméljük.
Minden hétre, sőt minden napra jutott valami móka, kacagás, újdonság, hol minden gyerek színesre festette az arcát a krétáinkkal, hol egy íjat próbált ki mindenki, amivel később mi a kártevő majmokat riasztottuk.
A karácsony hatalmas ünnep, nem az ajándékok adják meg itt igazán a fényét, hanem az egész este tartó közös zenélés, vödrökön, vizeshordokón dobolás, éneklés és fogócska. Idén az egyik magyar önkéntes mindenkinek névre szóló ajándékokkal készült, ezek nagyon nagy sikert arattak.
A Taita-hegység magyar árvaháza már most nagyon hiányzik, biztos, hogy visszatérünk.
