Elkezdett táskákat varrni, mert sosem talált pont megfelelőt

– Honnan meríted az ötleteket ahhoz, hogy milyen fazonú, milyen anyagú táskát készíts?
– Nagyon sok tervem, ötletem van, de befolyásol a divat, az évszakok, a hangulatom. Megnézem azt is, hogy az utcán ki mit hord, fontosnak tartom, hogy jól használható darabok kerüljenek ki a műhelyemből. Ha meglátok valahol egy izgalmas anyagot, az is inspirál.

A borongós bársonytól a sikító selyemig minden érdekel, hisz amilyen sokfélék a textilek, olyan sokfélék vagyunk mi, nők is: egyszerűek, elegánsak, szolidak, kihívóak, romantikusok, merészek, extrémek, bolondosak. És nem utolsósorban a vevőim is adnak ötleteket. Volt például olyan eset, hogy valaki elküldött nekem egy anyagmintát, hogy abból szeretné megvarratni az egyik fazont, amit kinézett magának a netes boltomban.
 
– Honnan ered a táskák iránti rajongásod?
– Kiskoromban, a nagymamámtól lestem el a varrást; azóta se tanultam soha mástól. A gyermekkori emlékekre építek, és magam kísérletezem ki a dolgokat. Ma már három varrógépem van, a legrégebbit még gimis koromban vettem, ez egy “bivaly” gép, szóval nagyon erős és masszív, mindent megvarr nekem. A legfiatalabb masina pedig egy szuper varrógép, 2 évvel ezelőtt a férjem lepett meg vele.

– Emlékszel, hogy milyen volt a legelső táska, amit készítettél?
– A legelső táskát a lányomnak, Júliának készítettem. Akkoriban a patchwork volt a hobbim, és egy ilyen technikával készült hátizsákot varrtam. Sok-sok éve volt, de ma is megvan a táska. Nagyon különleges lett, a fotóját beküldtem egy pályázatra, és nyertem vele. Hát így kezdődött. Majd jött egy bulis-bolondos farmertáska, mert olyat nem lehetett venni, aztán egy méregzöld alkalmi ruhához nem találtam megfelelő táskát, és készítettem egyet a ruha anyagából, aztán nyárra óriási strandtáskát, színházba icipici csinit, a kék ruhámhoz kéket és a skót kockás szoknyához már nem volt kérdés a táskakérdés! A skót kockás azóta is a kedvencem: annyi szín van benne, olyan vagány, mégis nagyon elegáns tud lenni.

– Hogyan alakítasz ki egy új fazont?
– Egy új modell legtöbbször hosszas tervezés eredménye, de néha meg csak egy hirtelen ötletből fakad. A formák kialakításánál, a színek, anyagok kiválasztásánál az egyediség a célom, és hogy jól használható legyen a végeredmény. A modelljeim sikere is igazolja, hogy egy táska nemcsak fekete és barna lehet, hanem kockás, csíkos, virágos, pöttyös, crazy, és piros és lila is, és én ezt a sokszínűséget, az egyediséget nagyon szeretem. Egy szép táska lehet egy öltözék diszkrét kísérője, de megjelenésünk harsány főszereplője is. Csak rajtunk múlik, mit és hogyan viselünk.

– Mik a kedvenc beszerzési helyeid?
– A textilek válogatásánál nagyon figyelek a minőségre. Vannak kedvenc beszerzési helyeim Pécsett is, Pesten is, de ha külföldön járok, onnan is rendszeresen beszerzek anyagokat, kellékeket. Mivel a táskáim kis szériás darabok, egy-egy anyagból nincs nagy készletem, de amik vannak, azok változatosak és sokfélék színben, mintában, stílusban egyaránt.

– Éjjel-nappal varrsz?
– Azt azért nem. Vállalkozó vagyok, grafikus-kiadványtervezőként dolgoztam évekig, most is több mindent csinálok, de a tervezés, a varrás a szerelem. Az alkotómunkától töltődöm fel. Kikapcsol, jól lezárja a napomat. Bevallom, gondolkodtam már rajta, hogy bővítem a táskaboltomat, de akkor talán pont az egyedi készítésű táskák varázsa veszne el. Most éppen annyi megrendelésem van, amennyit én magam teljesíteni tudok.

Táska, szütyő, szatyor, clutch, ridikül, de a sort még hosszan lehetne folytatni a szinonimákkal. A női táskák rejtelmeiről beszélgettünk <a href="http://www.meska.hu/Shop/index/7024" target="_blank">Éberling Bernadettel, a Meska egyik kézműves alkotójával</a>. Berna minden méretben és terepre készít táskákat: munkába, suliba járóst, üzletasszonyost, pakolóst, partizóst, színházit, alkalmit és esküvőhöz illőt. Az elsőt a lányának varrta, és ma ez a műfaj a nagy szerelme.

– Milyen érzés visszajelzést kapni a vevőktől?
– Lendületet adnak az alkotáshoz. Nekem önmagában már az is öröm, hogy ma már nem csak Magyarországról, hanem például New Yorkból vagy éppen Londonból is megrendelnek egy-egy byBerna-darabot. A szívemnek mindig kedves érzés az is, ha valaki vásárol saját magának egy táskát, és miután a barátnője meglátja, azt mondja, hogy “hú, ilyen nekem is kell!”. Szájról szájra terjed a hírem.