Egy Bécsben élő fotós járt végig rengeteg konyhát a Balkánon, hogy felderítse a közös pontot, ami mégis összeköti az ott élő népcsoportokat, bármilyen véres is a közös múltjuk. Eugenia Maximova arra jött rá ugyanis, hogy minden etnikai különbség ellenére a konyhák mégis nagyon egyformák, akármerre járunk a Balkánon. Ráadásul a konyha több egy szobánál, ahol főznek: vendégfogadóhely, szinte nappali, de néha hálószoba is, így a konyhák a társadalom tükrei is egyben.
A sok műanyagból készült viaszosvászon terítő, a vágódeszkák és a kék kenyértartó láttán azért ismerős érzések kerítettek minket hatalmukba. Egy-két kép a vidéki Magyarországon is készülhetett volna.
A fotók a Kitchen Stories from the Balkans című könyvben jelentek meg.