Mit csinál egy kalligráfus?
Mostanában főként esküvői meghívókat és egyéb esküvői dekorációkat készítek, de ezeknek a munkáknak csak egy kis részét teszi ki a kalligráfia, minden meghívót kézzel rajzolok, festek meg a pár elképzelése szerint. A kézi rajzok elkészülte után a neveket és a meghívó szövegét gyakran kézzel írom fel, ezt azután digitalizálom, így válik minden egyes meghívó kézművessé, egyedivé. Mivel csak az első meghívó készül kézzel, a többit nyomtatjuk, az egyedi dizájn is megfizethető marad.
Az esküvői meghívókon túl tervezek mást is, de ahol csak lehet, belecsempészem a kalligráfiát a munkáimba, ez a védjegyem. És újabban kalligráfiai workshopokat is tartok. Ezek félnapos kis szeánszok, ahova dekoratőrök, menyasszonyok, otthonszépítők, rendezvényszervezők vagy más, kreatív gondolkodású emberek jönnek el.
Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
Mindig az éppen aktuális a legkedvesebb. Kétszáz boríték megcímzése ugyanolyan örömmel tölt el, mint egy meseillusztráció elkészítése, ha tudom, hogy a munkám akár csak egy ember napját is feldobja. Terveztem már logót hotelnek, készítettem lemezborítót, konferenciára plakátot és brosúrát, jelentek meg illusztrációim külföldi magazinokban, de nincs kedvencem.
Mikor kezdtél el ezzel foglalkozni?
Állítólag már az oviban megkaptam az első komolyabb grafikai felkérésemet: egy bábelőadás teljes díszletét és a bábokat is velem rajzoltatták meg az óvó nénik, miután ők többszöri nekifutás után feladták. Kevés kihagyással azóta is folyamatosan rajzolok, illusztrálok, az első mártogatós tollamat gimnáziumban vettem meg.
Képzőművészeti iskolába sosem jártam, az ELTE Bölcsészettudományi Karán szereztem dicséretes diplomát újságíró szakirányos kommunikációs szakértőként, később a Károli Gáspár Református Egyetemen diplomáztam jogászként. Közben gimnazista korom óta jelennek meg különböző illusztrációim, rajzaim, és 2013-ban hoztam létre a The Fanatic Calligrapher nevű blogot mint összegzését az eddigi grafikusi pályafutásomnak. Azóta a rajz és a festés, azaz a legfőbb hobbim egyben hivatalosan a munkám is lett, aminek minden percét élvezem.
Mit jelent pontosan a kalligráfia, és mit jelent neked?
A kedvenc tömör megfogalmazásom az, hogy a kalligráfia a szépírás művészete. Lényegét tekintve nem jelent mást, mint gyönyörű kézírást, annak pedig, hogy a kézírásunkból mit hozunk ki, csak a fantáziánk szab határt. Művészeti alkotásokat hozhatunk létre pusztán egy betű esztétikus megformálásával, akárcsak a távol-keleti és az arab kalligráfusok, de apró műalkotássá varázsolhatunk vele egy egyszerű borítékot vagy ültetőkártyát is.
Ami a művészeti értéknél sokkal fontosabb, az az, hogy a legegyszerűbb fehér papírt is különlegessé, értékessé teszi a kézírás. Kihangsúlyozza az üzenet fontosságát és a személyes értékét. Akik engem kérnek fel az esküvői levélpapírjuk megtervezésére és a hozzá illeszkedő kalligráfia elkészítésére, rendszerint úgy jutnak el hozzám, hogy hosszas kutatás után sem találták meg az interneten kapható meghívók egyikében sem ezt a fajta személyes hangvételt és törődést.
Mi a trend szerte a világon, lehet mondani, hogy virágzik a kalligráfia?
Nyugaton abszolúte, tulajdonképpen ott mindig is divatban volt, az esküvők terén sosem hagytak fel a kézírással, a számítógépek ellenére sem. Itthon csak egy-két éve kezdték el újra felfedezni. A vintage, rusztikus, bohém, természetes esküvői trendek megjelenésével került reflektorfénybe a kézírás.
Attól viszont, hogy divatos, sajnos még nem virágzik a kalligráfia, és vele együtt a rusztikus esküvői meghívóknak sincs itt a fénykora, hiszen a párok általában erre költik a legkevesebbet. Amerikában ennek a fordítottja igaz, a legtöbb neves esküvői grafikus és kalligráfus évekre előre be van táblázva. Ott a mottó az, hogy az esküvő már a meghívóval elkezdődik, hiszen az nem pusztán egy papír a rajta lévő üzenettel, hanem egyben kedvteremtő, amely előre sejteti a nagy nap hangulatát.
Hány hivatásos kalligráfus lehet Magyarországon?
Csak saccolni tudok, mivel nem igazán mozgok ilyen körökben, illetve amennyire tudom, nincs is ilyen kör. Annyi biztos, hogy idehaza többen is foglalkoznak vele, főleg az érettebb korosztály. Egy dekoratőrnek, kirakatrendezőnek régebben elengedhetetlen követelmény volt, hogy tudjon szépen írni. Manapság nem hiszem, hogy a kalligráfiára túl nagy hangsúlyt fektetnének a művészeti oktatásban, ha egyáltalán szóba kerül.
Persze a műveléséhez nem kell semmiféle végzettség, csak türelem és sok gyakorlás, de ezzel együtt is csupán tucatnyi kalligráfusról beszélhetünk, akik hozzám hasonlóan, hivatásszerűen is foglalkoznak szépírással. Többnyire kirakatüvegeken, krétatáblákon, díszokleveleken és nem utolsó sorban esküvői papírszetteken lehet találkozni a munkáinkkal.
Külföldön egész más a helyzet, ott a trendektől függetlenül nagy szükség van kalligráfusokra. Az Egyesült Államok legtöbb részén az iskolában már régóta nem tanítanak folyóírást, csak nyomtatott betűkkel tanulnak meg írni a gyerekek. Talán ezért is maradt mindig aktuális a kalligráfia, hiszen ott már maga a folyóírás is kuriózumnak számít, a mártogatós toll pedig csak fura különlegesség. Hozzájuk képest mi mindannyian kalligráfusok vagyunk, éppen ezért itthon – a tengerentúli kalligráfusokkal ellentétben – nem is igazán lehet pusztán ebből a tudásból megélni.
