A Meskán is jelen lévő házaspár, Attila és Mónika jurtát készít, ruhákat tervez, gyerekeket nevel, mindeközben folyamatosan bővítik családi vállalkozásukat, és az ősmagyar hagyományokat is ápolják napjainkban, a 21. században. Hogy mi a titkuk? Hogy élnek meg? Hogy tudtak ennyire azonosulni az ősi életvitellel? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaptunk.
Nagyon színes a termékpalettátok a Meskán.
Azt szoktam mondani, hogy kézművesek vagyunk: amit kitalálunk, azt meg is tudjuk csinálni. Éppen ezért foglalkozunk sok mindennel: öltözéktervezéssel, csontékszerekkel, nyílvesszőkészítéssel, aztán van egy kovácsműhelyünk – utóbbiakat igazság szerint ma már nem mi, hanem a nagyobb, 18 évesnél idősebb, felnőtt gyerekeink viszik. Hét gyermekünk van, a legnagyobb 27, a legkisebb 4 éves, de mindenki kiveszi a részét az alkotásból. Ezekhez jön még a jurtamívesség is – az egyik barátunk használta először így ezt a szót ránk, de nekem nagyon tetszik! Van, amit én csinálok, főleg az öltözéktervezés a feladatom, van, amit a férjem, és van, amit a gyerekeink. Mindenkinek megvan a maga szerepe a családi vállalkozásban.
Hogyan jött az ötlet a jurtakészítéshez?
Úgy gondolom, hogy ha Isten az embert a saját képmására teremtette, akkor az ember is teremtésre született. Ez nálunk valahogy ösztönösen jön. Folyton azon gondolkodunk, miből mit lehetne csinálni, és közben a munkánkban örömünket is leljük, a pénz másodlagos, de ha jól csinálod, amit csinálsz, akkor kapsz belőle, ha nem, akkor nem. A jurták készítése 25 évvel ezelőttre nyúlik vissza, Attila akkor kezdett érdeklődni jobban a magyar történelem iránt, és ezzel a gyökereire talált. Előbb elkezdett íjászkodni, és ettől úgy érezte, hogy tartalommal telt meg az élete. Majd készített pár nyílvesszőt, aztán jöttek az ismerősök, hogy hű, ez de jó, nem csinálnál nekem is? A jurta ennek volt az egyenes következménye: előbb saját célra készített egyet, aztán mások is kérték, kérdezték, hogy csinálna-e nekik is…
Mi kell ahhoz, hogy valaki jó jurtákat készítsen?
Az mindenképpen, hogy értsen a matematikához. A férjem ekkor mondta azt először a gyerekeinknek, hogy jó, ha megtanulják a matekot. Egyébként az első jurtánk még mindig megvan, itt áll a hátam mögött: kicsit girbegurba, de áll.
Hogyan készül egy ilyen építmény?
Körülbelül egy hónapnyi munka van vele, ha semmi mással nem foglalkozunk közben. A férjem egyébként nem asztalos, nem nagyipari gépekkel dolgozik, persze vannak olyan eszközei, amik árammal működnek, de összességében ez egy kézműves jurta. Régen, amikor az ősmagyarok vándorszállásaként szolgált, akkor sem szögmérővel mérték, hogy minden szöge hajszálpontos legyen, mi sem hajszálpontosan egyenes élekkel és szögekkel dolgozunk; éppen ez a kézművesség egyik szépsége. A jurta különben is egy élő dolog.
Gondolom, csupa természetes alapanyagot használtok.
A kerege (ez az oldalfal, a rácsozat) keményfából készül, például kőrisből vagy égerből. Bivalybőrrel szegecseljük össze – nem véletlenül: ugyanezt használták 2000 évvel ezelőtt is. A teteje erdei fenyő; minden anyagot itthonról szerzünk be. Különös jelentése van a jurta színeinek: a kerege barnás árnyalatú, földszínű, mert a földet jelképezi, az otthonodat a nagyvilágban. Fölül a tündök piros színű a nap miatt. A tetőlécek felső része kék, mint az ég, az alsó pedig sárga, mint a napsugarak. A két lélekfa két színű: fölül égszínkék, alul piros, ami a szívet jelképezi. Ismered Weöres Sándornak azt a versét, hogy “Alattam a föld, fölöttem az ég, bennem a létra”? Ezért hívjuk lélekfának a tartó oszlopokat. Az ajtó sárga vagy piros, keleti vagy déli tájolású lehet, és a színei a szerencsét, a tüzet, az életörömöt jelentik.
Ki és miért vesz ma jurtát?
Nagyon érdekes, de egyre többen keresik, mostanában főleg fiatalok, akik rájöttek arra, hogy a fizetésükből soha nem fognak tudni egy lakást vagy házat, azaz egy saját otthont venni, mert egyre nehezebb az élet. Megvásárolnak viszont egy kis földet, és kiköltöznek egy jurtába. Nem kell hozzá építési engedély, meg műszaki vezető sem. Nekik készítünk kifejezetten lakójurtákat, ezeknek például van ablakuk, kívülről pedig egy PVC-ponyvával vannak bevonva. Páran felkapják ilyenkor a fejüket: de miért PVC? Egyszerűen azért, mert azt gondoljuk, hogy a 21. század vívmányait nem szabad figyelmen kívül hagynunk, a PVC-nek vannak olyan tulajdonságai, amik miatt alkalmas erre a funkcióra; egy ilyen jurta tartós, minimum 15 évig kitart. A régiek, az őseink is mindig újítottak.
Szerinted hányan élnek ma így?
Úgy tippelem, hogy körülbelül 200 család. A férjem közel 100 jurtát készített eddig, és még két hazai jurtakészítőről tudunk. Attila jurtái egyébként nem csak Magyarországon vannak, hanem szerte Európában. Van egy például a Sziléziai-hegység lábánál, Csehországban, ahol egy nagy zen-buddhista imaterem kapott benne otthont. De sokrétű a felhasználása, van például Bársony Bálint zenésznek is egy jurtája Pesthidegkúton; ő hangfürdőket tart benne.
Min dolgoztok most?
Két fő vonal van, ami motoszkál a fejünkben. Az egyik a fából készült gyermekjátékok, amihez úgy jött az ötlet, hogy a jurtakészítés során megmarad jó sok fahulladékunk, és ezeknek keressük a megfelelő felhasználási formáját. A másik pedig, hogy Attila szeretne egy 10 méteres átmérőjű sátrat is készíteni, ráadásul emeleteset. Eddig 8 méteres a legnagyobb, de azt mondja, szerinte határtalanok a lehetőségek.
