Állandó melegben, napos helyen tartva, rendszeres öntözést és tápanyag-utánpótlást biztosítva, valamint magas páratartalom mellett több éven át virágzik. A hét növénye sorozatunk harmadik kedvence a fokföldi ibolya lett, aminek neve duplán is megtévesztő. Egyrészt nem a dél-afrikai Fokföldről származik, hanem a kelet-afrikai Uzambara-hegységben őshonos, másrészt pedig nem ibolyaféle, hanem a csuporkafélék közé tartozik. A fokföldi nevet a felfedezőjéről, regisztrálójáról kapta. Ezért szerencsésebb az afrikai ibolya név használata.
A növény levelei kerekdedek vagy szív alakúak, felszínük bolyhos, zöld, fonákuk pedig liláspiros vagy világoszöld. Virágai egyszerűek, fodrosak vagy összetettek. A nemesítéseknek köszönhetően sok színben elérhetők, az alapszínek a fehér, rózsaszín, bíborvörös és ibolyakék.
Egész évben sok fényt igényel, de a tűző nap tönkreteheti, sárga foltos lesz a levele. Félárnyékon is eléldegél, de ekkor virágot nem hoz. Fontos az ibolya számára a magas hőmérséklet, nyáron 18-22 °C, télen, a pihenési időszakban legalább 16 °C. Óvjuk a huzattól és a hirtelen hőmérsékletváltozástól.
Két öntözés között hagyjuk, hogy a talaj felszíne egy kicsit kiszikkadjon. Lehetőleg szobahőmérsékletű vízzel alulról öntözzük. Ügyeljünk, hogy víz ne érje a leveleket. A túlöntözés tőrothadást okozhat. Páradús levegőt igényel, ezért a cserepet állítsuk nedves kavicsrétegre.
A folytatásért kattints Balkonada caféblogjára!