A XIV. kerületi társasház egyik lakásából maszkos, sisakos emberek teli zsákokban hordják ki a törmeléket. A bontás zaja messze kihallatszik az utcára és a belső udvarra. A lépcsőházban száll a por, óvatosan kell mozogni a földre rakott vödrök, lécek és szerszámok között. A földszinti lakás előteréből két szoba nyílik, van, ahol már tégláig leverték a falat. Teljes gőzzel zajlik a felújítás: hamarosan egy édesanya három lányával együtt kezdhet új életet a most még ütött-kopott falak között. A Szociális és Rehabilitációs Alapítvány (SZÉRA) egyik átmeneti otthonából költöznek majd ide. Ott november óta élnek, mert korábbi albérletüket elveszítették. Az anya próbált újat találni, de azokba, amiket meg tudott volna fizetni, nem akarták beengedni három gyerekkel. Így ideiglenes megoldásként maradt az otthon. Ebben a borzasztó helyzetben is szerencsésnek számítanak, mert bár a lakásprobléma miatt a gyerekek akár állami gondozásba is kerülhettek volna, nem szakadtak el egymástól, és hamarosan ki tudnak költözni. Ilyen esélyt kevesen kapnak, hiszen nagyon kevés az olyan, lakható állapotú bérlakás, amit kedvezményesen kiadnak.
Méltó otthont mindenkinek!
“Ahhoz, hogy egy család a szakadék szélére kerüljön, gyakran elég lehet egy váratlan kiadás vagy betegség a mai munkaerőpiaci viszonyok, lakás- és albérletárak mellett: aki pedig fizetőképtelenné válik, az könnyen az utcán találja magát. Sokaknak nincs hová menni, mert teljesen magukra vannak utalva, vagy a környezetük is éppolyan nehéz helyzetben van, mint ők” – mondja Kelemen Gábor, a SZÉRA átmeneti otthonainak vezetője a felújítás helyszínén.
Sokkal többen cipelik az otthon hiányának fájdalmát, mint gondolnánk: vannak, akik szegénységük miatt csak álmodozhatnak egy saját fészekről, míg mások érezték már a melegét, de elveszítették. Közben bérlakások állnak üresen, lakhatatlan állapotban.
“A családokat rombolja az, ha bekerülnek egy átmeneti otthonba, és évekig ott ragadnak. Egyszerűen szétesik a család a folyamatos kilátástalanságtól. A tartós krízis újabb gondokat szül, és elmélyíti a már meglévőket
– mondja a problémát jól ismerő vezető. Hozzáteszi, a bajba jutott családok számára megoldást jelentenének az önkormányzati bérlakások, ezekből viszont harmadannyi van, mint amennyire szükség lenne. Ráadásul egy részük lakhatatlan állapota miatt üresen áll, a felújításra pedig nincs központi keret.
Így ez a lakás, ahol most vagyunk, ugyanígy üresen állhatna még évekig, hacsak nincs a Habitat for Humanity Magyarország szervezet és a három éve működő “Második Esély” programja. “A leromlott állapotú ingatlanok megmentésével az átmeneti otthonokban élő családoknak segítünk megfizethető, egészséges, méltó otthonhoz jutni. A IV., XIV. és XV. kerületi önkormányzatok évente hét-nyolc lakást adnak át nekünk – mondja Farkas Boglárka, a Habitat kommunikációs munkatársa. – A felújítást építésvezető irányítja, a szakmunkákat mesteremberek végzik, minden mást az önkéntesek csinálnak, boldogan, hiszen egy nehéz helyzetben lévő családnak segíthetnek a talpra állásban. Van közöttük olyan, aki minden évben visszajár. A leendő lakókat is bevonjuk, hogy a lakás végül olyan legyen, amit jól tudnak használni, és amiben tényleg jól érzik magukat.”
Az összefogásnak köszönhetően idén már két lakás újulhatott meg. Sokaknak óriási dolog ez: egy 2015-ben átköltözött család jóvoltából erről saját szemünkkel is meggyőződhettünk.
Egy új élet kezdete
A zuglói önkormányzati lakásban Bettina és Roland fogad bennünket. Másfél éve élnek itt, ugyanennyi idős kislányuk, Amira Lea is, aki eleinte szégyellős, de hamar feloldódik. Nekiáll rajzolni és szekrényt pakolni, ami mostanában az egyik kedvenc elfoglaltsága lett. A lakás 32 négyzetméter: szoba, konyha, fürdőszoba és egy beépített erkély, amely Betti nagy fiának, a kilencéves Krisztiánnak a birodalma. Betti és Roland szerelme négy évvel ezelőtt kezdődött. “Akkoriban az édesanyámmal éltem otthon, Krisztiánt ketten neveltük: anyu vigyázott rá, én pedig eljártam dolgozni. Egy külföldi étteremláncnál voltam pultos, nem egyszer heti hét napot dolgoztam. Ezt a tempót gyerekesek nem is szokták bírni, nekem sem ment volna segítség nélkül. Roland szintén otthon lakott, már akkoriban is kézbesítő volt az ügyészségen. Hiába dolgoztunk mind a ketten keményen, a fizetésünk arra volt elég, hogy hazaadjunk belőle, és fedezzük a napi megélhetést. Albérletre nem tudtunk félretenni, összeköltözésre pedig egyikünk családjánál sem volt lehetőség – kezd bele a történetükbe Betti. Közös életüket így csak a SZÉRA csömöri átmeneti otthonában tudták elkezdeni. Az itt töltött hónapok alatt Betti már várta Amirát. Hat hónapos terhesen heteket dolgozott egyhuzamban. Volt, hogy rosszul lett, belázasodott a kimerültség miatt…
Szerencsére Csömörön nem csupán egy szobát kaptak; olyan emberekkel ismerkedtek meg, akik törődéssel vették körül őket. “Hamar megszerettük őket, láttuk rajtuk a törekvést és azt, hogy mindent megtesznek azért, hogy rendeződjön az életük. Ezért is esett rájuk a választás, amikor kiderült, hogy a Habitat újabb családnak tud segíteni egy felújított lakással” – mondja Bettiék szociális munkása, Kiss Ilona, aki a kezdetektől fogva figyelemmel kíséri a fiatalok sorsát. “Nagyon örültünk a lehetőségnek, pedig amikor először megláttuk a lakást, nem is gondoltuk, hogy ilyen szép lesz. Akkor még lelakott és koszos volt, a falak be voltak sárgulva a dohányfüsttől. A megoldás a tapéta és a padlószőnyeg lett, ezeket mi választottuk ki, katalógusból: úgy próbáltuk összeszedni a dolgokat, hogy minden szép legyen, menjen egymáshoz. Olyan sokan jöttek dolgozni a felújításkor, hogy mi már szinte be sem fértünk segíteni… Egy nappal karácsony előtt vettem át a kulcsot, és aznap már itt is aludtunk – meséli Roland, majd Betti veszi át a szót. “Semmi más nem volt még, csak egy matrac, egy rádió meg a karácsonyfa, de úgy éreztük, hogy ennél több már nem is kell.”
A többi bútor fokozatosan került új otthonukba, Roland pluszmunkát vállalt egy futárszolgálatnál, hogy könnyebben boldoguljanak. A lakással is vannak tervei, idővel szeretné modernizálni a fürdőszobát, a beépített erkélyt pedig megpróbálja téliesíteni, mert Krisztián örülne, ha a hidegebb hónapokat is a kuckójában tölthetné. A pénzre nagyon odafigyelnek, a fizetésből mindig a lakbér és a számlák befizetése az első.
Megbecsüljük az otthonunkat, vigyázunk rá, hogy nehogy probléma legyen, mert nekünk ennyink van. De itt legalább a magunk urai vagyunk.
A lakók hamar befogadtak bennünket, ezt nem is mertem remélni” – meséli Betti. A jó lakóközösség fontos is, mert a rengeteg munka és gyermeknevelés mellett barátokra, kikapcsolódásra nemigen jut idejük.
Sokkal többen cipelik az otthon hiányának fájdalmát, mint gondolnánk: vannak, akik szegénységük miatt csak álmodozhatnak egy saját fészekről, míg mások érezték már a melegét, de elveszítették. Közben bérlakások állnak üresen, lakhatatlan állapotban.
Egy család és egy lakás is rehabilitálódik
Mint összekötőkapocs a rászoruló családok és a lakásfelújításokat megvalósító segítők között, a SZÉRA mindent megtesz azért, hogy Bettiék sikertörténete megismétlődhessen. “Már a leendő lakók kiválasztásánál odafigyelünk arra, hogy olyanok kapják meg az újrakezdés lehetőségét, akik megállják a helyüket egy lakóközösségben, és hosszú távon fizetni tudják a lakás költségeit. Az anyagi problémáik rendezésében támogatjuk a lakóinkat: ha szükséges, besegítünk a munkakeresésbe, vagy ha adósságuk van, akkor közösen dolgozunk ki tervet a rendezésére. A kiköltözés előtt felkészítjük őket az önálló életvitelre, és mentálhigiénés kérdésekben is adunk tanácsokat. Az új otthon átvétele után sem hagyjuk magukra a családokat, egy évig szoros utánkövetés van” – meséli Kelemen Gábor.
Ahhoz pedig, hogy egyre több, saját otthonnal nem rendelkező család költözhessen jó műszaki állapotú, tiszta lakásba, Farkas Boglárka szerint a “Második Esély” program fenntartása mellett arra lenne szükség, hogy a jó példa és az általuk kidolgozott gyakorlatok követőkre találjanak.
A lakások felújítását a Procter and Gamble támogatása segíti.