1952-t írunk, mikor a normandiai kisváros, Louviers tejesembere, Robert Vasseur egy törött cserépedény darabjaival egészíti ki az eltört mosdókagylójukat. Feleségének tetszik az ötlet, ezért a tejesember tovább folytatja a véletlenszerű projektet. 2002-re nincs a házuknak olyan pontja, melyen ne bukkanna fel valamilyen izgalmas burkolóanyag.
Vasseur kagylókkal, cserepekkel, csempedarabokkal és üvegtörmelékkel tette színessé az otthonát padlótól plafonig, pincétől padlásig. A férfi különös örömét lelte az összeillesztésekben, és páratlan érzékkel hozta létre a falakat borító mozaikokat. Az egykori tejesember házában még a kutyaházat is fénylő csempe borítja, ám azt a mai napig nem tudni, miért találta olyan izgalmasnak a technikát a férfi, hogy 50 éven át gyakorolja.