Az utóbbi időben felértékelődtek az élet egyszerű kis örömei: boldog, akinek kertje van, és bármikor kimehet a szabadba, a napfényre. Mivel mást úgysem nagyon tehetünk, otthon keressük a szórakoztató elfoglaltságokat és élvezeteket: hát vessünk valamit! A saját termésű étel hatalmas sikerélmény, sőt maga a kert gondozása is remek kikapcsolódás.
Na jó, de mit vessünk? Mivel érdemes próbálkoznia a kezdő konyhakertésznek? Mindenképpen valami olyan növénnyel, ami nem igényes, a fáradozásainkat jó eséllyel siker koronázza, és nem stoppolja az egész nyarat, magyarul, hamar beérik. Ja, és persze az sem árt, ha ráadásul finom is. Ez pedig a zöldborsó.
Borsót ültetni még most sem késő, különösen, ha olyan vetőmagot keresünk, ami márciustól folyamatosan vethető. Erről nagyon egyszerűen meggyőződhetünk úgy, hogy megfordítjuk a vetőmag zacskóját és elolvassuk, ami rá van írva. Ez egyébként tényleg nagyon fontos, mert annyiféle fajtát lehet kapni, hogy még a profik is csak így tudnak eligazodni. Az egyszerűbb megértés kedvéért piktogramokat is szoktak rajzolni a csomagolásra, szóval tényleg gyerekjáték megérteni a lényeget még azoknak is, akiknek életében egyszer, a fancy szukkulens átültetésekor érte föld a kezét. Erről jut eszembe, vegyél kesztyűt is a mag mellé!
Zöldborsó, a konyhakert Teréz anyája
A zöldborsó rendkívül igénytelen növény, cserében van egy szuperképessége, ami akkor válik különösen értékessé, ha hobbikertészkedésre adjuk a fejünket, mármint a kertünket. A pillangós virágzatú növényeknek, így a borsónak, (és ha már itt tartunk, a babnak, a lencsének, de a szójababnak, a földimogyorónak és a lucernának is) megvan az a remek tulajdonsága, hogy a gyökértörzse (ún. rizómája) képes megkötni a légköri nitrogént. Ez így még elég rejtélyesen hangzik, de a lényege, nagyon leegyszerűsítve az, hogy
ahelyett, hogy a többi növényhez hasonlóan kiélné a föld tápanyagtartalmát, még tesz is bele.
Olyan ez, mint amikor a biciklid kosarában benne hagyod a bevásárlást, amíg beugrasz a trafikba cigiért, és ahelyett, hogy kilopnák belőle, beletesznek még egy kiló banánt is.
Így neveld a zöldborsódat
Vetés után (amikor is követjük a csomagoláson olvasható útmutatót, különösen, ami a tőtávolságra, sortávolságra és a vetési mélységre vonatkozik) nem kell sokat várni, nagyjából két hét múlva ki is bújnak a kis növények a földből.
Nem kell félni, nem fog elfagyni, vagy ha mégis, majd kihajt újra. Mondtam én, hogy ez az ideális vetemény most!
Locsolni nem muszáj, de ha megtesszük, azzal sokat lendítünk a várható termés mennyiségén. Amikor már látjuk a sorokat, kapáljuk meg, de nem azért, mert gazos lenne, hanem mert ezzel fellazítjuk a földet és áteresztővé válik.
További vicces teendő a borsóveteménnyel, hogy nagyjából tíz centinként ágakat dugdoshatunk le mellé a földbe, erre fognak felkapaszkodni a kacsaikkal a növények. Locsolni továbbra sem muszáj, de virágzáskor mégis érdemes, főleg, ha bő termést szeretnénk.
Ezután már csak várni kell és örülni a megjelenő hüvelyeknek. Amikor már szépen duzzadnak, lehet szüretelni. Addig is rá fognak járni a gyerekek, de nem baj, sőt, örüljünk neki!
A vége pedig az lesz, hogy kihúzzuk a földből a növényeket, leszedjük és kifejtjük a hüvelyeket, és közben álmélkodunk, hogy az a borsó, amit eddig kilónként háromszázért vettünk fagyasztva, most mennyi munkával jött létre, és külön örülünk, ha kijön belőle egy levesre való.
A legjobb rész viszont csak ezután következik: ismét elzarándokolunk a gazdaboltba, ahol veszünk néhány paradicsom- és paprikapalántát, elültetjük a borsó által nitrogénnel telepumpált földbe, augusztusban pedig büszkén tálaljuk a saját termésű paradicsomot.
Főzzél finom ételeket a zöldborsódból!
- Bazsalikomos-mentás zöldborsóleves
- Borsóval ennél jobb dolog nem történhet – isteni receptek
- Egészséges zöldborsófasírt joghurtos szósszal