Kihnu a Balti-tengeren, a Rigai-öbölben fekszik, Észtország hetedik legnagyobb szigetéhez, Pärnu megyéhez tartozik. A szárazföldről legegyszerűbben a menetrend szerint közlekedő komppal lehet elérni.
Kihnuban 604-en élnek, közülük 69-en iskolások. A szigeten négy falu, Saare, Lemsi, Rootsikula és Linakula található meg.
Fotó: Margit Kurvits/Getty Images
Kihnu szigete népviseletével, a nyelvével, a népzenéjével és a kézműves munkáival 2008-ban az UNESCO kulturális örökségének listájára került.
Kihnut „a nők szigetének” is nevezik, mivel a nők azok, akik a hagyományokat életben tartják, a döntéseket hozzák és akik irányítanak, míg a férfiak a parttól távol halásznak hónapokon keresztül. Minden bizonnyal ez az egyik utolsó, ma is létező matriarchális társadalom.
Nincsenek nemi szerepek
Természetesen vannak férfiak a környéken, csak sokan halászként, ácsként, katonaként dolgoznak a közeli szigeteken. A nők viszont maradtak Kihnu-n. „A férfiak mindig messze voltak a szigetünktől, a történelmünk ezért alakult így – a nők erőssé és függetlenné váltak az idők során” – mondta Mare Matas, a sziget közösség vezetője, a Kihnu Kulturális Tér Alapítvány elnöke.
Fotó: Margit Kurvits/Getty Images
Aki kíváncsi a szigetre: a településen jóval melegebb az éghajlat, mint Észtország többi pontján. Hajóval és repülővel egyaránt megközelíthető, de télen csak csak napi egyszer járnak a kompok.
A nők itt traktorokat vezetnek, felszántják a mezőket, heringet szárítanak, fát aprítanak. Nincsenek nemi szerepek, senki nem várja el tőlük, hogy csak otthon főzzenek, a szigeten a közösség irányításától kezdve a gyermeknevelésig minden az ő felelősségük.
Fotó: Getty Images/Eye Ubiquitous
A szigeten szinte abszolút nincs forgalom, mert mindenki kerékpárral közlekedik. A házasságkötésekre régebben az egész falu hivatalos volt, az ünneplés több napon át tartott. Azok a nők, akik valamilyen okból kifolyólag nem találták meg a társukat, és pártában maradtak, nem számítottak a társadalom teljes jogú tagjainak. A temetésre már hatvanéves koruk környékén tudatosan készülni kezdenek, például a ruhájuk elkészítésével.
Az itt élők imádnak énekelni, így a turisták gyakran hangos zenére ébredhetnek. A nemzeti ünnepeket együtt tartják a falvak lakói, minden táncuk történelemmel bír. Kihnu idősödő női napjainkban is megőrzik és továbbadják a népdalokat, gyakorolják és tanítják a táncaikat, szövik tradicionális kelméiket, varrják csíkos szoknyáikat.
A fellendülő turizmus a hagyományok megőrzését, életben tartását veszélyezteti, ezért a hatóságok megpróbálják korlátozni az ide látogató turisták számát. „A tömegturizmus nem tesz jót Kihnunak. A kulturális turizmusra viszont nyitottak vagyunk, szívesen látjuk azokat, akiket igazán érdekel a kultúránk, az életmódunk, az életünk” – jegyezte meg Mare Matas.
Már nagyon utaznál?
- Gyöngyöző homlokkal mész végig a szerelem útján – az Alpokban jártunk, a Millstatti-tó felett
- Egy gyerek is megcsinálja, neked is menni fog – Szlovéniában túráztunk
- A grófnő kígyóvá változott, a törpe lenyúlta a tornyot – mesék Szlovéniából
(Nyitókép: Margit Kurvits/Getty Images)