A Mozgásjavító Általános Iskolát ekkor még “Nyomorék Gyermekek Országos Otthonának” nevezik. Az itt dolgozó orvosok és pedagógusok ismerik fel a sport rehabilitációs jelentőségét. Megalakítják a Nyomorékok Sport Egyesületét, és a diákok nemsokára már az épek sportversenyein is indulnak asztaliteniszben, atlétikában és fociban.
Ám a II. világháború után az itt folyó magas szintű munkát a politikai döntések teljesen tönkreteszik,
a mozgássérültek pedig afféle “nemkívánatos személlyé” válnak az állam szemében.
1970-ben a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon tanárai és diákjai újra sportegyesületet alapítanak, és Halassy Olivérről, a lábszáramputált kétszeres olimpiai bajnokról nevezik el (HOSC).
Az első sportágak, amivel próbálkoznak, az asztalitenisz, íjászat, sakk és ülőröplabda, később jön az úszás, a teke és a kispályás labdarúgás. Sorra alakulnak a vidéki sportklubok is, egyre több hazai versenyt tartanak.
Külföldön először hivatalosan a svédországi Solna játékokon, majd a 23 ország részvételével 1975-ben megrendezett franciaországi világversenyen, a Saint-Etienne-i Világjátékokon jelenik meg magyar mozgáskorlátozott sportoló. 8 aranyat, 7 ezüstöt és 12 bronzot nyerünk, és ennek elismeréseként hívnak meg minket először paralimpiára, a Torontóolimpiádra, ami egyébként már az ötödik a sorban.
Fejes András atléta és Tauber Zoltán asztaliteniszező már ezt megelőzően, egyénileg, saját költségen kijut a világjátékokra, sőt Fejes bronzérmet nyer Heidelbergben –
övé az első magyar paralimpiai érem – kerekesszékes kocsiversenyben.
Hatalmas jelentőségű mérföldkő: Magyarország hivatalosan is indul az 1976-os, torontói olimpián! A küldöttség tizenkét sportolóból és három kísérőből állt. Ám ekkor sportolói ésszel és szívvel felfoghatatlan dolog történik: a magyar kormány úgy dönt, hogy mivel a dél-afrikai csapatban feketék és fehérek közösen játszanak, hazánk bojkottálja a játékokat, és a harmadik versenynap után hazarendelik az egész csapatot. Addigra Tauber Zoltán asztaliteniszező aranyérmet, Oláh József atléta pedig bronzérmet szerez, ám a rendezők az addigi magyar eredményeket törlik a protokollból.
A botrány utóhatásaként hazánk a következő paralimpiából is kimarad, így
sok sportoló nyolc évet elveszít a pályafutásából…
Legközelebb 1984-ben, New Yorkban képviselhetik az országot, és ez is csak az utolsó pillanatban dől el. Ezek után szinte csoda, hogy a legsikeresebb paralimpiai szereplésünk következik. Hihetetlen, de ez ugyanaz az év, amikor ép sportolóink kényszerülnek távolmaradásra, hiszen ezúttal “Amerikát” bojkottálja a szocialista blokk. A mozgás- és látássérült magyar sportolókat csupán az menti meg ettől, hogy akkoriban a paralimpiát még az olimpia előtt tartották, és mire a politikusok meghozták döntésüket, a mi sportolóink már megnyerték minden idők legtöbb magyar paralimpiai érmét: 15 aranyat, 13 ezüstöt és 4 bronzot hozunk el. Még hét paralimpia következik: Szöul, Barcelona, Atlanta… Magyarország összesen 31 arany, 40 ezüst és 56 bronzérmet nyer a Játékokon. Sokan megismerik Pásztory Dóri vagy Sors Tamás nevét, de úszóinkon kívül rendkívül eredményesek női tőrvívóink és párbajtőrözőink is – hogy csak a legutóbbi sikereket említsük.
Kattints, és nézd meg, melyik olimpián hogyan szerepeltünk!
Országszerte egyre többen látják meg a sportban rejlő lehetőségeket, vagyis azt, hogy ezzel a fogyatékossággal élő emberek nemcsak dicsőséget nyerhetnek, de fizikai erőnlétet, lelki harmóniát is, és rehabilitációjukkal mind ők, mind a többségi társadalom csak nyerhet.
Még világbajnokságot is rendeznek Magyarországon (pécsi ülőröplabda-vb), amitől kezdve lassan változni kezd a közvélekedés is: kezdik “igazi” sportolónak tekinteni az indulókat, még háromnapos nemzetközi konferenciát is tartanak a témában.
A rendszerváltás után megalakul a Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetsége (MMS), majd az értelmi fogyatékos, és a vak és gyengénlátó sportolók szervezete is, ám Paralimpiai Bizottságunk csak hét év múlva lesz.
