Paralimpia: Magyarország rajthoz áll

nlc | 2016. Augusztus 29.
1929. A New York-i "fekete csütörtök" éve, kirobban a gazdasági világválság. Bankcsődök, kereskedelmi zuhanás, rohamosan növekvő munkanélküliség. Az agrárországnak számító Magyarországon bajban a mezőgazdaság, sztrájkok zajlanak, népkonyhák, szegényházak működnek. Miniszterelnökünk ekkor Bethlen István, a magyar labdarúgócsapat 5:4-re veri Svájcot, és Simon Böskét választják az első Magyarország Szépének. És ez az az év is, amikor megkezdődik a hazai parasport története.

A Mozgásjavító Általános Iskolát ekkor még “Nyomorék Gyermekek Országos Otthonának” nevezik. Az itt dolgozó orvosok és pedagógusok ismerik fel a sport rehabilitációs jelentőségét. Megalakítják a Nyomorékok Sport Egyesületét, és a diákok nemsokára már az épek sportversenyein is indulnak asztaliteniszben, atlétikában és fociban.

Ám a II. világháború után az itt folyó magas szintű munkát a politikai döntések teljesen tönkreteszik,

a mozgássérültek pedig afféle “nemkívánatos személlyé” válnak az állam szemében.

1970-ben a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon tanárai és diákjai újra sportegyesületet alapítanak, és Halassy Olivérről, a lábszáramputált kétszeres olimpiai bajnokról nevezik el (HOSC).

Az első sportágak, amivel próbálkoznak, az asztalitenisz, íjászat, sakk és ülőröplabda, később jön az úszás, a teke és a kispályás labdarúgás. Sorra alakulnak a vidéki sportklubok is, egyre több hazai versenyt tartanak.

Külföldön először hivatalosan a svédországi Solna játékokon, majd a 23 ország részvételével 1975-ben megrendezett franciaországi világversenyen, a Saint-Etienne-i Világjátékokon jelenik meg magyar mozgáskorlátozott sportoló. 8 aranyat, 7 ezüstöt és 12 bronzot nyerünk, és ennek elismeréseként hívnak meg minket először paralimpiára, a Torontóolimpiádra, ami egyébként már az ötödik a sorban.

Fejes András atléta és Tauber Zoltán asztaliteniszező már ezt megelőzően, egyénileg, saját költségen kijut a világjátékokra, sőt Fejes bronzérmet nyer Heidelbergben –

övé az első magyar paralimpiai érem – kerekesszékes kocsiversenyben.

Hatalmas jelentőségű mérföldkő: Magyarország hivatalosan is indul az 1976-os, torontói olimpián! A küldöttség tizenkét sportolóból és három kísérőből állt. Ám ekkor sportolói ésszel és szívvel felfoghatatlan dolog történik: a magyar kormány úgy dönt, hogy mivel a dél-afrikai csapatban feketék és fehérek közösen játszanak, hazánk bojkottálja a játékokat, és a harmadik versenynap után hazarendelik az egész csapatot. Addigra Tauber Zoltán asztaliteniszező aranyérmet, Oláh József atléta pedig bronzérmet szerez, ám a rendezők az addigi magyar eredményeket törlik a protokollból.

A botrány utóhatásaként hazánk a következő paralimpiából is kimarad, így

sok sportoló nyolc évet elveszít a pályafutásából…

Legközelebb 1984-ben, New Yorkban képviselhetik az országot, és ez is csak az utolsó pillanatban dől el. Ezek után szinte csoda, hogy a legsikeresebb paralimpiai szereplésünk következik. Hihetetlen, de ez ugyanaz az év, amikor ép sportolóink kényszerülnek távolmaradásra, hiszen ezúttal “Amerikát” bojkottálja a szocialista blokk. A mozgás- és látássérült magyar sportolókat csupán az menti meg ettől, hogy akkoriban a paralimpiát még az olimpia előtt tartották, és mire a politikusok meghozták döntésüket, a mi sportolóink már megnyerték minden idők legtöbb magyar paralimpiai érmét: 15 aranyat, 13 ezüstöt és 4 bronzot hozunk el. Még hét paralimpia következik: Szöul, Barcelona, Atlanta… Magyarország összesen 31 arany, 40 ezüst és 56 bronzérmet nyer a Játékokon. Sokan megismerik Pásztory Dóri vagy Sors Tamás nevét, de úszóinkon kívül rendkívül eredményesek női tőrvívóink és párbajtőrözőink is – hogy csak a legutóbbi sikereket említsük.

Kattints, és nézd meg, melyik olimpián hogyan szerepeltünk!

Országszerte egyre többen látják meg a sportban rejlő lehetőségeket, vagyis azt, hogy ezzel a fogyatékossággal élő emberek nemcsak dicsőséget nyerhetnek, de fizikai erőnlétet, lelki harmóniát is, és rehabilitációjukkal mind ők, mind a többségi társadalom csak nyerhet.

Még világbajnokságot is rendeznek Magyarországon (pécsi ülőröplabda-vb), amitől kezdve lassan változni kezd a közvélekedés is: kezdik “igazi” sportolónak tekinteni az indulókat, még háromnapos nemzetközi konferenciát is tartanak a témában.

A rendszerváltás után megalakul a Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetsége (MMS), majd az értelmi fogyatékos, és a vak és gyengénlátó sportolók szervezete is, ám Paralimpiai Bizottságunk csak hét év múlva lesz.

Mostantól a Riói Paralimpia végéig az NLCafén is nyomon követhetitek a versenyek eseményeit, a magyar csapat sikereit. Szeretnénk, ha megismernétek például Lévay Petra triatlonost, aki ha félig hiányzó karjával kijelez balra, megáll a forgalom. Arlóy Zsófi asztaliteniszezőt, aki gyerekkorában egy nyelvtankönyvvel gyakorolt apukájával, mert csak egy ping-pong ütőjük volt. Az atléta-ikreket, akiknek tizenkét testvérük van, egy Szeged környéki tanyán élnek, de nincs kontintens, ahol még nem jártak. Dani Gyöngyi vívót, aki öngyilkossági kísérlete után került kerekesszékbe, és ma már aranyérmes boldog anyuka.Tunkel Nándor törpe növésű erőemelőt, aki ha lemegy a fitneszterembe, először beszólásokat kap, aztán mindenkinek leesik az álla… Ők már mindannyian legyőzték a korlátaikat, most ellenfeleiken a sor. Gyere, drukkolj velünk!
 
Exit mobile version