“Az a lényeg, hogy mindig támadj, mozgasd magad felé a másikat. Több technikát használj, kombinációkat, ne csak egyet. Gyors legyél és pontos, te vezesd a meccset!” – foglalja össze Flóra az alapvetéseket. “Némi agresszivitás kell, különben nem tudod megoldani” – teszi hozzá.
Míg más sportolók fel tudnak készülni az ellenfélből oly módon, hogy felvételről megnézik a korábbi meccseit, addig Flórának csak elmesélni tudja az edzője, hogy mire számíthat. “Figyelem az eredményeket. De bárkit el lehet verni” – mondja.
“Régebben, amíg láttam öt százalékot, sokkal könnyebb volt, mert láttam az ellenfél lábát. Az utcán is könnyebb volt menni. Kellett figyelni füllel is, de inkább a szememet használtam, ezért is volt utána nehéz megszokni a teljes vakságot. Azelőtt a faluban simán fehér bot nélkül mentem, vagy ha leejtettem valamit, megtaláltam, nem kellett annyit segíteni. Ma már nem szoktam vele foglalkozni, majd megtalálom később…”
Még csak huszonöt éves, de már tizenhat éve dzsúdózik. Legjobb eredménye egy Európa-bajnoki bronzérem. Gyerekkorában az edzők kapkodtak érte, több sportágban is tehetséges volt. "Hiperaktív voltam, nem bírtak velem a tanárok. Nekem a dzsúdó tetszett a legjobban, mert pörgős."
A lány most barátokkal lakik a fővárosban: “Itt több a lehetőség sportban is, munkában is.” Naponta edz, hétvégén pedig úszik. Mindenhova egyedül jár. Egy látássérült embernek persze sokan ajánlkoznak segíteni. Nem is gondolnánk, de ennek is van hátulütője. “Néha furcsa emberek jönnek oda. Ha hallom, hogy nem olyan szimpatikus, nem fogadom el, inkább egyedül megyek. Egyszer már volt bajom ebből…” Ennél többet nem mond a dologról.
Riót nagyon várta már. “Nem számítottunk rá, hogy bekerülök. A tévében szoktam hallani, hogy sokan szurkolnak egy-egy meccsen, de kíváncsi vagyok, hogy mégis milyen lesz. Tudom, hogy erős a mezőny. Persze, egy érem jó lenne, de inkább az a fontos, hogy kihozzam magamból a maximumot. Szeretnék minél jobban szerepelni!”