Most egy kicsit tudományosak leszünk, de ne ijedjetek meg, azért nem visszük túlzásba. De ha túl sok a gyomorsavad, és minden nap használsz savlekötőket, talán jó tudni, hogyan is hatnak ezek a vény nélkül kapható gyógyszerek.
Többféle gyógyszer segítheti a tünetek és a gyomorégés enyhítését, ezeknek a célja az, hogy a gyomorsav-túltermelést csökkentsük, így magukat a tüneteket is kezeljük.
Léteznek az úgynevezett antacidumok, ezek a savtermelődés mennyiségét nem szabályozzák. Jellemzően magnézium-, kalcium- és alumíniumsókat tartalmaznak, és átmeneti kezelésre szokták őket használni. A savlekötők evolúciójának az első lépései.
Általában nem elég egyet bevenni bebőlük, naponta többször kell. Konkrétan közömbösítik a már meglévő savat, ezért viszonylag hamar hatnak, ám hatásuk hamar el is múlik, mivel a sav újratermelődik. Ez sajnos azért kényelmetlen, mert nem elég egyszer előbányászni a táskánkból a tablettát.
Aztán léteznek az ennél már kicsit fejlettebb savlekötők, az egyébként elég félelmetes nevű H2-receptor-blokkolók. A gyomorsav termelését befolyásoló ingerek több ponton hatnak a szervezetünkben, és ezek a gyógyszerek egy bizonyos receptornál – a H2-receptornál – hatnak. Vagyis egy helyen befolyásolják a gyomorsav termelését. Ezek a gyógyszerek már a savtermelődést gátolják, de csak részlegesen.
A napjainkban legmodernebbnek tartott készítmények a protonpumpagátlók. Ezek a gyógyszerek a savtermelés keletkezésének utolsó lépcsőfokát szabályozzák, az úgynevezett protonpumpákat akadályozzák meg a működésben.
Nagyon leegyszerűsítve konkrétan abban akadályozza meg őket a gyógyszer, hogy túl sok savat pumpáljanak a gyomorba, mert már eleve nem engedik, hogy túl sok gyomorsav termelődjön.