Pierre-François Pascal Guerlain talán maga sem gondolta, mekkora sikere lesz vállalkozásának, amikor belekezdett az első kozmetikumok készítésébe. Igaz, a Guerlain márka ma már a LVMH csoport tulajdonában van, az illatozó birodalom több mint 160 évig egyetlen család vállalkozásaként működött. Generációkon át adták tovább egymásnak a kincset érő tudást, amely a parfümház népszerűségét a ma is ismert magasságokba repítette.
Kezdetek
Pierre-François Pascal Guerlain nem csak kivételes orr, de alapos kémikus, szenvedélyes kutató és született vállalkozó is volt. Mindezen tehetségek birtokában 1828-ban nyitotta meg első üzletét Párizsban, a Rue de Rivoli 42 szám alatt, ahol a parfümök mellett különböző illatos szappanokat, bőrápoló kozmetikumokat is árult. Guerlain kényesen ügyelt a felhasznált alapanyagok minőségére és arra, hogy első osztályú termékeit előkelő környezetben szolgálja fel vásárlói számára. Mindennek köszönhetően gyorsan híre ment készítményeinek, amelyeket a kor dandy férfiúi és elegáns hölgyei hamar megkedveltek.
Olyannyira, hogy pár év alatt az akkori uralkodóházak, a társadalmi elit tagjainak legkeresettebb parfümőrévé vált. Népszerűségét annak is köszönhette, hogy kivételes érzékkel volt képes összeállítani az adott személyhez leginkább illő illatot, sőt, több ízben társasági események vagy épp kiadványok számára tervezte meg a tökéletes elegyet. Honoré de Balzac például a César Birotteau regényének írásához rendelt tőle illatkompozíciót.
Miután III. Napóleon felesége, Eugénia császárné számára 1853-ban elkészítette az Eau de Cologne Impériale-t, Őfelsége hivatalos parfümőrévé vált, a kitüntető cím birtokában pedig megnyílt az út minden európai uralkodóház felé. Az angliai Viktória királynő, a spanyol II. Izabella királynő és III. Sándor orosz cár is megrendelői között voltak. A császárné számára készített kölnivízhez különleges üveg is dukált, amelyet a neves Pochet & de Courval üzem szállított le. A palackokat napóleoni méhecskemintákkal díszítették, amelyeket ezt követően, tehetsége elismeréseként az illatház tovább használhatta illatozó portékáin. A méhek máig a Guerlain-ház szimbólumainak számítanak.
Az alapító Guerlain nevéhez nem csak parfümök, de kompakt púderek, arcfehérítő rizsporok, szappanok és korrektorok készítése is fűződik. Ez utóbbiak arra szolgáltak, hogy a háborús sérüléseket nyomait, a kisebb hegeket elfedjék az arcbőrön. Neki köszönhetjük a rúzsok ma ismert formáját is, ő volt ugyanis az első, aki kis, hüvelyszerű tubust készített ajakszínezői számára. Az újdonság a Ne m’oubliez pas, vagyis Ne felejts el nevet kapta, amely név alatt 1920-ban Jacques Guerlain, 2015-ben pedig az illatház mai kreátora, Thierry Wasser is készített parfümöt, ráadásul az eredeti rúzsnak állít emléket a ma is kapható Rouge Automatique 102-es színárnyalata is.
A második generáció
Pierre-François halálát követően 1864-ben fiai, Aimé és Gabriel Guerlain vették át az addigra világhírre szert tett parfümház vezetését. Kettejük közül Aimé örökölte apja parfümkreátori képességeit, így ő lett a márka Orra, testvére pedig a vállalkozás üzleti részével foglalkozott. Aimé volt az, aki megalkotta az első olyan női illatot, a Jicky-t, amely összetevői alapján már a parfümök modern megfelelőjének számított. Az illatok alapanyagai közé beemelte a szintetikus összetevőket, amelyek segítségével parfümjei sokkal tartósabbak lettek a bőrön.
Az 1889-ben megjelent Jicky, amely a mai napig megtalálható az illatház kínálatában, volt egyben Aimé első olyan parfümje, amelynél az illatjegyek egy különleges elegyét, a Guerlinade-et használta. A bergamot, rózsa, jázmin, orris gyökér, tonkabab, állati jegyek, vanília és gumigyanta illatjegyek egyedi keveréke azóta is minden Guerlain parfüm lelkét adják. Arányuk ugyan mindig más, az is előfordul, hogy egy-egy alkotóelem kimarad, de a kompozíció teljes hiánya azóta sem fordulhatott elő. Thierry Wasser, aki 2008 óta a ház illatkreátora, két plusz illatjegyet adott az eredeti csapathoz: a számára kedves narancsvirág és szantálfa is mára a hivatalos Guerlinade listán szerepelnek.
Az unokaöccs
Az öröklési láncban 1890-ben Jacques Guerlain következett, aki nagybátyjától vette át a parfümőri pozíciót. Közel 400 különböző illatot alkotott, köztük számos, örök klasszikust is, mint a L’Heure Bleue-t (1912), a Mitsouko-t (1919) vagy a Shalimart (1925).
Tökéletesen ráérzett a XX. század hozta társadalmi, világnézeti változásokra, így parfümjei összetevői esetén számos új illatjegyet komponált az üvegcsékbe. A kozmetikumok terén is több újdonságot dolgozott ki; krémekkel, púderekkel, emulziókkal bővítette a luxus kínálatot, valamint továbbfejlesztve a nagyapja által kialakított rúzst, piacra dobta az első, csúszkával ellátott ajakszínezőt Rouge Automatique néven.
Vezetése alatt nyílt meg az illatház új, mára történelmi jelentőségű üzlete a Champs-Elysées 68 szám alatt, amelyet Charles Mewès építész tervezett, akinek a párizsi Ritz Hotel épületét is köszönhetjük.
Jacques Guerlain rajongott a festészetért, az impresszionista festők, mint Degas, Monet és Caillebotte alkotásai közül számos mesterművet vásárolt magángyűjteménye számára. A festészet iránti szeretetét egy illat formájában is megörökítette az utókornak: az 1912-es L’Heure Bleue az impresszionizmus szépségének állít máig emléket.
A parfümőr szeretett világot látni, utazásait pedig rendre felhasználta, hogy újabb alapanyagokat találjon parfümjei számára. A II. Világháború azonban csaknem véget vetett az illatház tündöklésének. A vérzivataros években ugyanis gyárukat, ahol a parfümök összetevőinek eredeti iratait is tartották, bombatalálat érte. Csodával határos módon, bár a páncélszekrény, amelyben a becses papírok voltak megsérült, az iratoknak nem esett baja.
1955-ben nyílt meg az illatház első szépségiskolája, amelyben a beválogatott kozmetikusok pontosan elsajátíthatták a márka által kidolgozott kezeléseket, masszázsokat. Az iskola a mai napig működik, és továbbra is csak itt sajátíthatják el a különleges kezelések menetét a Guerlain-ház alkalmazottai, dolgozzanak a világ bármely pontján. Sőt, időről időre vissza is kell térniük az iskola falai közé, hogy felfrissítsék tudásukat.
Az utolsó Guerlain
A páratlan tehetség, amelyet Pierre-François óta a család minden generációjából örökölt valaki, Jacques után egy ütemet kihagyott. 1963-ban ugyanis unokája, Jean-Paul Guerlain volt az, aki átvette az illatház vezetését. Unoka és nagyapa együttes alkotásai voltak a férfiak számára készült Vétiver és az Ode – ez utóbbi egyben Jacques utolsó illata volt, amelyet elkészített.
Jean-Paul nevéhez olyan illatnagyságok fűződnek, mint az 1969-es Chamade, amelyet Françoise Sagan hasonló című ’65-ös regénye ihletett, vagy a rá húsz évre debütált Samsara, amelynek már megalkotása sem volt mindennapi. A ’80-as évek közepére ugyanis sokat változott a világ, nem csak a nagy illatházak privilégiuma volt a parfümgyártás. Egyre inkább látszott, hogy addig ismeretlen piaci szereplőkkel is fel kell venniük a versenyt: zenészek, filmcsillagok, vagy épp autóipari cégek is meglátták a parfümgyártásban rejlő üzleti lehetőségeket. Ráadásul az 1979-ben megjelent Nahémia nem váltotta be teljes mértékben a hozzá fűzött reményeket, miközben a két nagy divatház, az Yves Saint Laurent és a Dior is rendelkezett olyan újdonságokkal (az Opiummal és a Poison-nel), amelyek óriási népszerűségre tettek szert. Jean-Paul Guerlain így mindenképp olyan illatkülönlegességgel akart előállni, mint amilyen a Jicky volt.
Meghirdetett hát egy versenyt, amelybe külsős parfümőröket hívtak meg, hogy készítsék el a következő vezető illatot a Guerlain számára. A versenyen persze maga Jean-Paul Guerlain is elindult, de a panel tesztek résztvevői nem tudhatták, melyik minta kinek a kreációja. Végül a vakteszten az ő illata kapta a legjobb értékelést, ami nem is csoda, hiszen előtte már évekig dolgozott ezen az illatkompozíción.
Az ikonikus előd századik születésnapjára időzített Samsara története azonban nem pusztán egy ügyes marketing húzás volt. A parfüm alapja ugyanis egy olyan illat volt, amelyet pár évvel azelőtt egy belga hölgy, Dacia de Pauw ihletett, akit – tudván, hogy a jázmin, rózsa és szantálfa a kedvenc illatai – ezzel a parfümmel szeretett volna lenyűgözni. A gáláns gesztussal pedig állítólag sikerült őt meghódítania, az illatot pedig ő utána, Deliciának nevezte el.
Jean-Paul Guerlain irányítása alatt adta ki az illatház az első bronzosítót is, a Terracotta-t, amely elsöprő sikereket ért el Európában és az Egyesült Államokban is és számos más márkát is arra inspirált, hogy hasonló beauty termékkel bővítsék palettájukat.
A fogadott fiú
1994-ben lett a LVMH-csoport a Guerlain-ház tulajdonosa, amelyet követően 2002-ig Jean-Paul még a márka vezető parfümőre maradt, de immár nem az egyedüli kreátor. Az Olivier Cresp, Mathilde Laurent és Maurice Roucel parfümőrökkel fémjelzett átmenet után végül 2008-ban Thierry Wasser lett az illatház vezető parfümőre, aki egyedülálló tehetségének köszönhetően a “fogadott fiú” jelzőt is megkapta. Jean-Paul Guerlain közvetlenül neki adta át az addig apáról-fiúra szálló, minden összetevőt és a kezdetektől összegyűjtött tudnivalókat tartalmazó, titkos könyvet. A svájci származású illatkreátor a felelős a mai napig a Guerlain-ház parfümjeiért, egyszerre tiszteletben tartva a múltat és figyelve a jelen kor elvárásait. Az ő nevéhez fűződnek többek között a 2012-es La Petit Robe Noire és az idei újdonság, a márciusban megjelent Mon Guerlain is, amelynek nem más, mint Angelina Jolie lett a reklámarca. Az új illat fejjegye levendula és bergamot, a szívjegy arab jázmin és írisz illatjegyekből áll, míg az alapjegy tahiti vaníliát, ausztrál szantálfát és kumarint tartalmaz.
Mentés
Mentés
Mentés
Mentés
Mentés
Mentés
Mentés
Mentés
Mentés