Az 1990-es és a 2000-es években számos luxusmárka indította el “olcsósított” változatát, hogy a fő brand varázsából egy kicsit széthintve több vásárlót csalogassanak be üzleteikbe. Olyanokat, akik amúgy nem engedhetnék meg maguknak a divatházak kínálatát.
Így született meg 1993-ban a Prada-nál a Miu Miu, 1994-ben a D&G a Dolce & Gabbana-nál, vagy 2001-ben a Marc Jacobs divatháznál a Marc by Marc Jacobs – csak, hogy néhányat említsünk.
Bár nagy volt a lelkesedés az olcsóbb változatok iránt, idővel kiderült, nem a legjobb ötlet volt diverzifikálni a luxust. A kistesók keresettségével ugyanis csökkenni kezdett az érdeklődés a high end változatok iránt, a Marc Jacobsnál például míg csodásan íveltek felfelé a Marc értékesítési mutatói, a fő brandnél éppen csak, hogy stagnáltak a számok.
Ráadásul a luxus “eltömegesedésével” – ami azért enyhe túlzás, hiszen ezek az almárkák így is tripla vagy még magasabb áron kínálják portékáikat a fast fashion brandekhez képest – a valódi, tehetős réteg kezdett rosszallóan tekinteni a divatházakra. Hiszen az mégsem járja, hogy a nagyfőnök és a beosztott kisasszony ugyanattól a luxusmárkától öltözködjön. És mégis, milyen luxus az, amit már mindenki megengedhet magának?!
Így hát a márkák egy része megnyomta az újratervezés gombot, és szépen kivezette, beolvasztotta vagy épp újrapozicionálta másodszülöttjét. A Miu Miu továbbra is valamivel olcsóbb maradt, de már saját jogú testvérmárka lett, a Marc by Marc Jacobs 2011-ben megszűnt, mint ahogy a D&G is, ami szebben mondva beolvadt a Dolce & Gabbana márkába, és a tervezőpáros azóta is ennek az egy brandnek az imázsát építgeti nagy szorgalommal.
Vannak azonban ellenpéldák is, vagy legalábbis példák, amiknél úgy tűnik, sikerül ügyesen zsonglőrködni a márkákkal ahhoz, hogy a couture közönsége se érezze sértve magát és a széles publikum is hozzáférjen a szükséges luxusadaghoz.
Azonban, hogy meddig tudnak fennmaradni a közösségi médiák rohanó világában, igencsak kérdéses. Leginkább attól függ, mennyire tudják a saját maguk által diktált tempót tartani. Az általuk megcélzott fiatal vásárlóközönség ugyanis hozzászokott, hogy azonnal megszerez magának mindent amit akar. A közösségi média által uralt kis világukban pedig a divat lételem, az pedig nem járja, hogy egy divatbemutatós trendre hónapokat kelljen várni.
Itt jönnek ugyebár képbe a fast fashion márkák, amik ugyan tucatterméket kínálnak, de árban verhetetlenek, de az indie márkák, a helyi, fizetőképes közönségre építő brandek is erős versenytársai a másodvonalas luxusmárkáknak. Ezek ugyanis minőségben bőven hozzák az árkategóriától elvárt szintet, egyediségüket pedig a kisebb darabszámos kollekciók garantálják, gyorsabban reagálnak a trendekre, miközben jóval személyesebb kapcsolatot is ki tudnak alakítani vásárlóikkal, mint egy divatbirodalom.
Márkák és kistestvéreik
Agent Provocateur » L’Agent by Agent Provocateur
Alexander McQueen » McQ
Alexander Wang » T by Alexander Wang
Calvin Klein Collection » Calvin Klein Platinum
Calvin Klein Collection » Calvin Klein Jeans
Chloé » See by Chloé
Donna Karan » DKNY
Giorgio Armani » Emporio Armani
Giorgio Armani » A/X Armani Exchange
Isabel Marant » Étoile Isabel Marant
Maison Margiela » MM6 by Maison Margiela
Michael Kors Collection » MICHAEL Michael Kors
Moschino » Boutique Moschino
Moschino » Love Moschino
Versace » Versus Versace
Victoria Beckham » Victoria, Victoria Beckham
Mentés
Mentés
Mentés