A stiletto cipőnél kevés lábbeli tud szebben állni a női lábakon, mi pedig imádjuk még akkor is, ha tudjuk, nagyon nem egészséges a sokcentis sarkakon tipegni. De vajon hogyan indult hódító útjára a femme fatale gardróbok alappillérje, és ki volt az, akinek a stiletto cipőket köszönhetjük?
Roger Vivier?
A stiletto cipők, vagyis az egészen vékony, fémmel megerősített, így stabil járást biztosító magassarkú női lábbelik több cipőtervezőnél is feltűntek az 1920-30-as évektől kezdődően, sőt, elvétve már a 19. század végétől viseltek ilyen jellegű cipőket. Például a híres francia sanzonénekesnőt, Mistinguett-et már a ’40-es években is lefotózták stiletto stílusú cipőben, tömeges elterjedésükre azonban várni kellett.
Salvatore Ferragamo is számos fazont védetett le szabadalommal, mégis, a modern stiletto magassarkú kialakítását, a korábbi koncepciók nyomán egy új, mára klasszikus fazon megtervezését Christian Dior cipőkészítő mesterének, Roger Vivier-nek tulajdonítják.
Roger Vivier
Roger Vivier fiatalon színésznek készült, de rá kellett jönnie, a színpad nem az a hely, ahol elsöprő sikerek várják, így beiratkozott a L’Ecole Des Beaux Arts iskolába, ahol szobrászatot tanult. Közben egy Párizs melletti cipőgyárban kapott munkát, ahol nem csak a lábbelik készítését, de tervezését is elsajátította – itt látta meg a kapcsolódást a szobrászat és a cipők között. Elkezdett úgy tekinteni rájuk, mint afféle hordható művészeti tárgyakra, amelyekből remekműveket is lehet alkotni.
1937-ben nyitotta meg párizsi műhelyét, majd számos divatháznak dolgozott be külsős tervezőként, köztük a francia Pinet és Bally számára, de az angol Rayne és Turner márkáknak is tervezett lábbeliket. A II. Világháború kirobbanását követően műhelyét be kellett zárnia, a bőr alapanyagok felhasználására ugyanis szigorú megszorítások vonatkoztak akkoriban. Végül New Yorkba költözött és a Delman számára kezdett cipőket tervezni. Ez idő alatt több cipőfazont is szabadalmi eljárás alá vont.
undefined
Vivier karrierje azután indult be igazán, hogy a háborút követően 1945-ben visszatért New Yorkból Párizsba. 1953-ban az a megtiszteltetés érte, hogy II. Erzsébet királynő számára ő tervezhette meg a koronázási ceremónián viselt cipőjét, amely egy csapásra világhírűvé tette. Christian Diorral 1953-63 között dolgozott együtt, majd ekkor újranyitotta saját műhelyét, ahonnan olyan világmárkák számára is tervezett kollekciókat, mint a Grés, a St. Laurent, az Ungaro vagy a Balmain.
A stiletton kívül számos más ikonikus cipőfazon is az ő nevéhez köthető, mint a szögletes elejű, óriás csatos Belle Vivier, a hajlított törpesarkú Virgule vagy az ívelt Choc magassarkú.
undefined
undefined
undefined
Aiguille
Bár kecses magassarkú cipőket már évtizedekkel korábban is terveztek, igazán az ’50-es években váltak népszerűvé világszerte. Az ok roppant egyszerű volt: fából egész egyszerűen lehetetlen volt magas, karcsú sarkakat gyártani, hiszen azok pillanatok alatt elroppantak volna viselőjük súlya alatt.
A II. Világháborút követően azonban az extrudált alumínium elterjedésével lehetővé vált, hogy nagy tételben gyártsanak erős, mégis, a korábbinál sokkal vékonyabb cipősarkakat. Ráadásul a nőies fazonú ruhák ekkoriban kezdtek újra népszerűek lenni – nem véletlen, hogy Dior is ekkor robbant be New Look kollekciójával – amelyek mellé Roger Vivier-nek köszönhetően megszületett a legtökéletesebb kiegészítőként az Aiguille stiletto fazon. Ekkor 1954-et írunk.
Az Aiguille stiletto 1954-ből
Nem csak a fazon, de a sarok mérete is új volt, az addig elterjedt hat centis sarkak helyett ekkortól kezdték megtanulni a nők, milyen is nyolc centis tűsarkakon lépdelni. A stiletto már a kezdetektől egybeolvadt az érzéki, szexi nő képével, nem csoda, hiszen ezeket viselve egészen megváltozott a hölgyek testtartása: optikailag megnyúltak a lábak, megváltozott a testtartás, ezzel együtt a fenék is formásabb lett, sőt, az egyenes, kihúzott hátnak köszönhetően a mellek is nagyobb rivaldafényt kaptak.
Máig a topon
A ’60-as években a kezdeti lelkesedést követően népszerűségük picit alábbhagyott, de csak azért, hogy egy évtizeddel később újra keresett cipőfazon lehessen. A ’90-es években aztán újabb megrázkódtatás érte őket, a dolgozó nők és a főiskolás fiatal felnőttek körében ugyanis a pumps stílusú, magasabb sarokkal és elöl vastag talprésszel ellátott cipők váltak keresetté.
A 2000-es évekre azonban újra fordult a kocka. A stiletto magassarkúkhoz már nem csak az elegáns öltözékek képe kezdett kötődni, de divatos lett farmerrel, casual öltözékekkel is viselni, hiszen egy hétköznapi szettet is egy csapásra képest szexi outiftté változtatni.
undefined