Ha reklámokról van szó, a nagy többség egy emberként hördül fel, micsoda néphülyítő, gagyi anyagokkal állnak elő folyton a marketingesek. Ez talán így is van, ha a tv spotok özönére gondolunk, a divatházak kreátorainak munkáját azonban érdemes ettől külön kezelni.
Azok ugyanis nem holmi zugstúdió eredményei, hanem kortárs fotóművészek, filmesek alkotásai, amelyekhez gyakran kisebb vagyont is elköltenek, hogy kellően ütősek legyenek. Szó mi szó, előfordul azonban, hogy a kreatív elmék nagyot ugranak a szokatlanság bugyrába és olyan koncepciókat valósítanak meg, amelyek láttán csak pislogunk. Így volt ez néhány luxusmárka 2017 őszi/téli reklámfotóinak elkészítésénél is.
KENZO
Alapvetően két fajta bohóc létezik: a cuki, aki lufikat hajtogat a gyerekeknek és a rémisztő, aki saját világfájdalmát fehérre maszkolva járkál közöttünk és titokban egy baltát rejteget kabátja alatt. Nos, a KENZO-nál ez utóbbit válogatták be az őszi szezonra.
A fotók mögött megbúvó inspiráció forrása ennél persze jóval művészibb, ugyanis Fellini 1954-es Országúton klasszikusában látható bohóc szomorú ábrázata ihlette látványvilágot. Az üres, boldogtalan élet minden fájdalmát kivetítik a fotók, nem kevés nyugtalanságot keltve nézőikben.
Kapcsolódni fog hozzájuk egy kisfilm is, amelynek Cabiria, Charity, Chastity címe szintén egy Fellini alkotásra, az 1957-es Nights of Cabiria-ra utal. A film szeptember 1-én fog debütálni, és ha szerencsénk lesz, legalább olyan látványosra és egyedire fog sikerülni, mint a KENZO World parfüm tavalyi, díjnyertes alkotása, amelyben Andie MacDowell lányát láthattuk brillírozni.
És, hogy addig is, mi lehet a megoldás az arcokra kiülő világfájdalomra? Hmm… talán pár KENZO cucc.
Balenciaga
Demna Gvasalia-tól talán nem is várhattunk volna mást. A Vetements társalapítója eddig is egy lépéssel a divatvilág némileg berozsdásodott gépezete előtt járt és a legaktuálisabb kommunikációs fogásokkal megtámogatott kollekciói amilyen szokatlanok, olyan sikeresek voltak. Rá is fért a Balenciaga-házra ez a vérfrissítés, amelynek hozományaként nem egy lepattant gyárépület trendi kliséi között fotózták a modelleket, hanem egy szimpla stúdióban, amely tetőtől talpig olyan, mintha logózott csomagolópapírral vonták volna be.
A “tök egyszerű” hangulatot csak erősíti az egy szál, selejtezésre váró irodai szék, mint berendezési tárgy látványa, de a megvilágítás mikéntje is olyan, mintha azt valaki amatőr próbálta volna beállítani. Igen, mintha mi csináltuk volna és mi ülnénk/állnánk azon a széken, mindenféle flancolást nélkülözve – talpig Balenciaga-ban.
Gucci
A bizarrság útján jóval tovább gurult a Gucci-ház gyógyszere, mikor földönkívüliekkel és dinoszauruszokkal megspékelt fantáziavilágot álmodtak meg az őszi/téli kollekció reklámozására. Az ufószerű lények miatt meg is gyűlt a baja a divatháznak, a Central Saint Martin egyik hallgatója ugyanis plágiummal vádolta meg Alessandro Michele kreatív igazgatót, aki szerinte lenyúlta az általa kitalált alien figurákat.
A reklámkampányhoz nem csak fotók, de kisfilm is kapcsolódik, amely magában foglal minden klisét, ami csak a sci-fi és animációs filmek hőskorát jellemezhette. Leginkább Ray Harryhausen látványvilága elevenedik meg a képkockákon, köztük az ’56-os Repülő csészealjak támadásában látható űrhajó, vagy az Egymillió évvel időszámításunk előtt, 1966-ból. Hogy mennyire hasonlóak a beállítások, érdemes összehasonlítani a Gucci filmet és Harryhausen legjobb munkáiból készített válogatást:
A látványvilág, ami anno a legfejlettebb filmes technika eredményét jelentette, mára már inkább csak megmosolyogtató és kellőképp bizarr ahhoz, hogy egy divatház érdeklődését is felkeltse.
Calvin Klein
Mi mást is tehetne egy amerikai divatmárka, mint Trump ellen tüntet, a maga művészi módján. Calvin Klein esetében sincs ez másként, nihil hangulatú, a valóság sivárságából menekülni készülő modelljei úgy tobzódnak a kopár környezetben, mintha csak arra várnának, szálljon már le egy űrhajó és repítse őket el valahová nagyon messzire. Ki tudja, talán a Gucci alienjeire várnak.
Addig is azonban, míg lényük e térben mozog, testtartásukkal tökéletesen kifejezik a közönyös lemondást: leszegett fej, rezzenéstelen arc, csoportos magány – és egy testen körbetekert amerikai zászló, ami szintén készen áll a kilövésre.
Stella McCartney
Stella McCartney kampányfotóinak üzenete korunk egyik legfontosabb problémájára hívja fel a figyelmet, jelesül a mértéktelen vásárlás veszélyes és káros következményére, az egyre növekvő szeméthegyekre. Igaz van abban némi ellentmondás, hogy mindezt a célból kapták lencsevégre, hogy sikerrel eladják az új kollekciót, azt azért érdemes hozzátenni, hogy McCartney valóban komolyan veszi a fenntarthatóságot. Női kollekciójának 53%-át például fenntartható alapanyagokból készítteti, ráadásul a márka semmilyen állati eredetű alapanyagot nem használ, valamint több környezetvédő szervezetet és akciót is támogat.
A fotózás helyszíne fogyasztói társadalmunk segglyuka, vagyis a szemétdomb, ahol összeadódik mindannak az eszetlen tékozlásnak a végterméke, ami meghatározza a fejlett társadalmak lakóinak életét. A modellek egy skóciai hulladéklerakó területén pózoltak a képekhez, egyikük, Iana Godnia pedig olyan mázlista volt, hogy még bele is feküdhetett egy halom, újrahasznosításra váró kupac szemétbe.