Ettől rózsás a rózsavíz

A virágokkal, gyógynövényekkel illatosított vizek hosszú évszázadok óta csábítanak, eredetileg azonban betegségmegelőző, gyógyító hatásuk miatt is alkalmazták őket.

Már Boccaccio 1353-as művében, a Dekameronban is szó esik az illatos vizekről:

A görögök mellett persze a rómaiak sem maradtak le az illatos vizek használata terén. Nem csak frissítőként fogyasztották, de az amfiteátrumok és más középületek szökőkútjainak vizét is előszeretettel illatosították velük, valamint frissítő térillatosítóként is szívesen csepegtették őket rejtett kis csövekből a közönség fejére, főként a forró, nyári napokon.

Ezeknek az ókori illatos vizeknek a lényege valójában csak annyi volt, hogy a szirmokat és növényeket viszonylag hosszabb időre vízbe áztatták, hogy átvehesse a növények illatát, majd leszűrték azt. A 9. századtól emellett egy új eljárási mód is hódító útjára indult. Az Iszlám Birodalom területén ekkor dolgozták ki a meleg desztillációs eljárást, amely hiába volt komplikáltabb módszer, rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. Annak köszönhetően, hogy az egyes összetevők forráspontjai eltérőek voltak, az eljárásnak köszönhetően a növényekből kinyert esszenciális olajat el tudták választani a víztől és más komponensekről.

A leggyakoribbak a rozmaring, levendula, mirtusz, ibolya és borágó növényekből készült illatos vizek voltak, de állítólag a bazsalikom is népszerűnek számított a bő ezer évvel ezelőtti keleti birodalomban.

A középkori Európa nemesi udvaraiban is kedvelt volt, hogy étkezésekkor kisebb kézmosó tálakat helyeztek az asztalra, amelyeknek vizét különböző virágokkal illatosították: a rózsa és ibolya mellett a kamilla, a majoránna és a rozmaring is népszerűek voltak. A fürdővizeket is szívesen hintették tele virággal, így ha elvétve megmosakodtak, legalább egy kis időre némi illatot csempésztek testükre.

A rózsavíz és narancsvirágvíz számít a két legrégebbi készítménynek, amelyeket – több más mellett – ma is használunk a kozmetikumoktól a főzésig számtalan területen. Testünk illatosításának ugyan vannak ma már népszerűbb formái is, kár lenne megfeledkezni róluk, ha otthonunkról vagy ruháinkról van szó. A vízbe csepegtetett illóolajok az aromaterápia szerves részét képezik a mai napig, a természet ajándéka így nem csak érzékeinkre, lelkünk egészségére, de testünkre is pozitív hatással lehet.