1880-tól az Osztrák-Magyar Monarchia városaiban volt karmester, majd 1888-91 között a Magyar Állami Operaház igazgatója, később a hamburgi városi színház első karnagya. 1897-től egy évtizeden át Bécsben, majd 1910-ig New Yorkban alkotott. Zeneszerzői munkásságára jellemző a romantikusok formai újításának felhasználása, valamint a visszanyúlás a gyökerekhez, a bécsi klasszikusok dallamépítéséhez és a népdalok egyszerűségéhez. Dalait, dalciklusait ma is gyakran adják elő; viszont szimfonikus műveit – mivel hatalmas előadói apparátust igényelnek – inkább csak ritka, ünnepi alkalmakkor hallhatjuk. Tizedik szimfóniája – három tételben – már csak vázlatokban maradt fenn, tele halálsejtelemmel. E művét 1932-ben Ernst Krenek zeneszerző fejezte be.