Szülővárosában próbálkozott először a szerzetesi élettel, de az ágoston rendi közösségből elvágyott. 1220-ban csatlakozott a ferencesekhez, s ekkor vette fel Remete Szent Antal nevét, eredetileg ugyanis Fernando volt. Először Marokkóba kért engedélyt misszionáriusi munkára, de ott rövidesen megbetegedett. Ezután Felső-Itáliában és Dél-Franciaországban térített, s nagy tömegek előtt prédikált. Igehirdetései nyomán sokan megtértek, haragosok kibékültek, a jogtalanul szerzett vagyont sokan visszaadták eredeti tulajdonosuknak, a bűnözők, utcalányok bűnbánatot tartottak. Az óriási munka néhány év alatt felőrölte egészségét, fiatalon, 36 évesen meghalt. Már halála után egy évvel, 1232-ben szentté avatták. A ferences rendnek a másik legnépszerűbb szentje Assisi Szent Ferenc mellett. Páduai sírjához a világ minden részéről özönlenek a hívek. A szegények és az elnyomottak védőszentje. Patrónusa a meddő asszonyoknak, az aratásnak, Padovának (Páduának) és a flamand férfiaknak. Az elveszett tárgyak visszaszerzése végett is hozzá fohászkodnak.