A Plitvicei tavak a Mala Kapela és a Licka Pljesevica hegyek között találhatóak, a Zágrábot és a dalmát partot összekötő főút mellett. A név elsősorban tavak csoportjára utal, másodsorban pedig a teljes területre. A köznyelv Plitvicének nevezi a tavakat és a tó környékét, hogy megkülönböztesse Plitvicától, ami egy kis falu és egy patak a nemzeti park északi részén. Mivel néhány tó elég kicsi, vagy lépcsős vízesés része – néha név nélkül – ezért különböző források és kutatók különböző számú tavat neveznek összefoglaló néven Plitvicei tavaknak, de általában 16 tó képezi a tájat, név szerint: Proscansko-tó (Prosce), Ciginovac, Okrugljak, Batinovac, Vir, Veliki és Mali Jovinovac, Galovac, Milino Jezero, Gradinsko-tó, Veliki Burget, Kozjak, Milanovac, Gavanovac, Kaludjerovac és Novakovica Brod.
A tavak összterülete kb. 2 négyzetkilométer. Ennek a területnek majd háromnegyedét foglalja el a két legnagyobb tó, a Kozjak és a Prosce. A Kozjak a legmélyebb tó is a maga 46 méterével. Ez a két tó képezi a köztük levő tíz kisebb tóval a felső tavak csoportját. Lejjebb találhatóak az alsó tavak. A tavakat sok-sok kisebb-nagyobb vízesés köti össze, a szintkülönbség a legfelső és a legalsó tó között 135 méter. A Galovacki Buk és a Prstavci között található a tavak közti legnagyobb (25 m) zuhatag. A legnagyobb „igazi” vízesés azonban 72 méter magas, itt a Plitvica folyó ömlik számos zuhatagon a Koranába a Sastavcinak nevezett ponton (jelentése: a vizek összetalálkozása), ami minden bizonnyal a legérdekesebb és legszebb látványa a Plitvicei Nemzeti Parknak.
A Korana folyó első kilométerében még számos további zuhatagot is megcsodálhatunk. Bár az alsó tavak sokkal kisebb területet foglalnak el, mint a felső tavak, s így a két csoportra osztás feleslegesnek tűnhet, a két csoport természeti egyénisége, különösen a táj, igazolják ezt a megkülönböztetést. A felső tavak talaja dolomit, a víz körül pedig erdő van. Az alsó tavak mészkőn nyugszanak, amelyeknek medrét egy valaha itt csordogáló folyó formálta. Bár a szurdok nem igazán mély (70-80 m), meredek partjai a tónak különleges atmoszférát és festői tájat kölcsönöz. Mészkő és dolomit a Kozjaknál találkozik, minek köszönhetően a nyugati – dolomit – oldalon a part sokkal „csipkésebb”.
Sűrű erdők jellemzik a környéket, és bár a tavak nincsenek nagyon magasan, az egész terület hegyi táj benyomását kelti. A nemzeti park legmagasabb pontja a Male Kapelán található (1280 m), míg a legalacsonyabb pont 400 m. Valaha az Ördög kertjének hívták Plitvicét, ma már kedvelt és népszerű látványossága Horvátországnak. Az 1949-ben alapított nemzeti park 1979-ben lett a világörökség része.