A Learmonth-család skót származású volt, és tagjai rendszerint katonáskodással foglalkoztak. Egyik fiúk az orosz hadsereg szolgálatába állt, és a XVII. században végleg ide is települt. Néhány évtized múlva neve eloroszosodott, és a család is teljesen beilleszkedett az új környezetbe. Az író apja, szintén katona, magas rangú nemeskisasszonyt vett feleségül, de a fiatal fiút szülei halála után anyai nagyanyja nevelte. Az író öt nyelvet beszélt, nagyon jó nevelést kapott. Már gyermekkorában verseket írt, körülbelül tizenötéves korától Byron és Puskin műveinek hatása alatt állt. Az elődök befolyását azonban már fiatal korában tagadta, bár elterjedt róla ez az elnevezés, de mindig tiltakozott az “orosz Byron” név ellen. Tanulmányai befejeztével katonának állt, de verse Puskin haláláról, és az akkor elterjedt feltételezésről, hogy politikai gyilkosságról volt szó, nem segítette karrierjét, a Kaukázusba helyezték át. Lermontov itt vált igazi költővé.
A lírai alkotások mellett több elbeszélő költeményt is írt (A Démon, A cserkesz fiú). Egyetlen prózai műve a Korunk hőse. Műveire leginkább a romantika hatott. 1841-ben halt meg.