A tiszavirág a kérészekhez tartozó kecses, nagy méretű (8-12 cm hosszú) faj. Napjainkban már csak a Tisza és mellékfolyói alföldi szakaszán él.
A faj minden előfordulási formája és élőhelye természetvédelmi oltalom alatt áll! Ezért pusztítása vagy élőhelyének megbolygatása, elpusztítása szigorúan tilos!
Életciklusa:
A megtermékenyített pete lesüllyed a folyó fenékre, a kikelő lárva befúrja magát a meder falába és a víz felé nyitott vájatban él három évig. A lárvák több tíz-százezres példányszámú telepekben találhatók.
A csoda:
három év után ugyanazon nap, ugyanazon órájában előbújnak az üregükből és a víz felszínére emelkednek (ennek a mechanizmusát nem ismerjük – biológiai óra (?!).
A látvány:
a vízből kibúvó lárvák vedlenek, és a belőlük kikelő szárnyas egyedek a víz felszíne közelében megkezdik a rajzásukat. Néhány méter magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik a párjukat, a levegőben párosodnak. A párzás után a hím rövidesen elpusztul, a nőstény a vízbe rakja a petéit, majd követi párja sorsát. A víz felszínét elhalt tiszavirág tetemek ezrei lepik el, lassan tovasodródva a folyóval. Mindez néhány óra alatt a szemünk előtt játszódik le, mint az átalakulás, a fajfenntartás, az elmúlás és a továbbélés drámai megnyilvánulása.
A tiszavirág rajzása igen látványos, egyedülálló jelenség. Nem csoda, hogy ez az állatka egyben a Tisza szimbóluma is. A tiszavirág igen érzékeny a környezeti változásokra, különösen a mederben történő folyamszabályozási beavatkozások és a víz szennyezése csökkenti életterét.
Tavaly a cianid levonulása után virágzott a Tisza, de felmerült a kérdés: vajon idén lesz-e tiszavirágzás? Mivel a cianid szennyezéssel a lárvák három generációja érintkezhetett, különösen fontos volt, hogy a Tisza Klub idén is a természetbarátok segítségét kérje: figyeljék a tiszavirágzást. Hamarosan beszámolunk az eredményekről!