A magyar turista számára Olaszországról a hatalmas adriai tengerpartok és az ott található közkedvelt nyaralóvárosok (Lido de Jesolo, Lignano, Rimini) valamint az olasz kultúra nagy központjai (Velence, Róma, Firenze) jut eszébe.
Az Appenini hegység túloldalán azonban olyan vidék vár mindenkire, ami eleganciájával, szépségével, gazdagságával már a híres francia Riviérát idézi. Itáliának ezt a tartományát Liguriának hívják, és a francia határtól egészen La Speziáig húzódik, keskeny ívben követve a tengerpart kanyarulatát. Az ország egyik legkisebb régióját Piemont, Emilia Romagna és Toszkána határolja. A tengerpart szinte véges-végtelen homokos strand, a kis falvakban múlt századi parasztházak sorakoznak, amiket csak a régi nemesi családok mára előkelő szállodává átalakított kúriái, kastélyai szakítanak meg.
A keskeny tengerparti sáv és a mögötte magasodó Appennini-hegység 2000 méter magas hegyláncai különleges látványt és mindent eluraló békét árasztanak. Nem véletlen, hogy számos művész választotta pihenése, nyaralása helyszínéül a festői vidéket. A romantika idején Lord Byron, valamint kortársa Shelley és felesége Mary Wollstonecraft töltöttek itt sok időt. A tengerentúlról Ezra Pound és Ernest Hemingway tartózkodott hosszan Liguria földjén európai útjaik során.
Látnivaló tekintetében a turisták nem találkozhatnak az itáliai kultúra olyan gazdagságával, ami Rómában vagy Firenzében várna reájuk. Ez a vidék elsősorban természeti szépségeiről híres. A tengerpart és a magas hegyek közé szorított egy vagy kétutcányi széles kis falvak csak meredek szerpentineken közelíthetőek meg, de ha már egyszer odaért az ember, csodálatos élményekben lehet része.
A francia határ és Genova között található partszakasz kevésbé tagolt és meredek. Ez a vidék, amit Riviera dei Fiorinak, azaz Virágpartnak is neveznek, hasonlít leginkább francia „testvérére”. A vidék enyhe klímája, a meleg afrikai áramlatok lehetővé tették, hogy mindenhol a helyi flórához illő, illetve betelepített, szemet gyönyörködtető trópusi és féltrópusi virágokat találjunk. Nem véletlen, hogy Hollandia után ez a hely Európa legnagyobb virágtermelő vidéke. A régió központja, a fesztiváljairól híres San Remo piaca a mai napig igazi látványosság.
Liguria fővárosa, Genova egykor Velence vetélytársa volt a földközi-tengeri kereskedelemben és minden diák tudja, hogy Kolumbusz is a város szülöttje volt. Mindezek ellenére a város kevésbé őrizte meg középkori mivoltát és a modernizáció sok helyen rányomta bélyegét. A város legnevezetesebb utcasorán, amit a helyiek is csak „La Superba” néven emlegetnek, a reneszánsz palotaépítészet remekeit élvezhetjük, a „genovai palotastílus” meghonosítója Michalangelo egyik tanítványa volt.
A tartományi főváros és La Spezia között a fő látványosság maga a természet. A tenger által kialakított kis öblök mentén felépült ligur falvak jellegzetessége abban áll, hogy a homokföveny és a hegyoldal közé felhúzott 4-5 emeletes házak szorosan egymás mellé tapadnak, egyik sem szélesebb egy szobánál.
Lent a parton a homokra kihúzott kis halászhajók pihennek, és ha szerencsénk van, még öreg halászokkal is találkozhatunk, akik a régi időkhöz híven még kézzel javítgatják hálójukat.