Kupolák tengere. A gyengéd szépség., a tiszta harmónia képe. A béke és az örökkévalóság képe: Roma Aeterna. Ilyennek látja az ember Rómát, ha föntrõl, valamelyik dombjáról tekint a városra.
Lent azonban egy másik kép fogadja. A Colosseum körül hatalmas a forgalom, nagy a torlódás az Angyalvár előtt, a szmog az égig ér. Föntről a csöndes, ősrégi Róma, alant a modern, zajos Róma. Évezredek művészeti alkotásai – a Forum Romanum és a Pantheon, a Szent Péter Bazilika és a pápai palota, a Trevi-kút és a Spanyol lépcső – sajátos kontrasztja a mai felgyorsult életmódnak. Itt együtt, egymás mellett, egymásra rétegződve él a múlt és a jelen.
Annak, aki Rómába utazik, mindenre fel kell készülnie. Ez nem a megfontolt természetűek és a hatékonyságot kedvelők városa.
Mi a legrövidebb távolság két pont között? Az arabeszk, válaszolta egyszer egy olasz író, ez a kacskaringós minta. Ez Róma. Miért nem hagytak fel az emberek – s nem is fognak soha fölhagyni – azzal, hogy Rómát felkeressék? Mert itt kifordul sarkából a világ, és mégis minden összeáll. Maga a csoda a nagyváros zajában és forgatagában.
Róma Itália közigazgatási és kulturális fővárosa, valamint a római katolikus egyház központja. A várost fenyegető háborúk, a környezetszennyezés és az autók ellenére építészeti emlékei kiállták az idők próbáját, és évszaktól, időjárástól függetlenül a világ minden tájáról milliószámra vonzzák a turistákat. Nemcsak a csodálatos boltíveket és művészeti alkotásokat akarják megcsodálni, de a dolce vitába is szeretnének belekóstolni. Az élet persze itt sem mindig olyan édes; elég, ha csak a szédült római sofőrökre vagy a bürokrácia buktatóira gondolunk. Ahhoz azért elég édes, hogy ne vegyük észre a kipufogógázok bűzét vagy a líra árfolyamának ingadozásait, cserébe azért, hogy szemügyre vehetjük a felfoghatatlan mennyiségű műkincset és megkóstolhatjuk a soha nem látott ételkülönlegességeket.
Róma a Tiberistől keletre elterülő hét dombon elszórva álló földművesközösségekből az i.sz. IV. században vált fallal körülvett várossá. A következő évszázadokban óriásit fejlődött, de ellenséges támadások is veszélyeztették, ezért Aurelianus császár i.sz. 270-72 között új városfalat építtetett (Mura Aureliane), mely immár jóval nagyobb területet fogott közre, és a Tiberis túloldalán álló, ma Trastevere néven ismert részt is a városhoz csatolta. Ez a második fal máig meghatározza a városközpontot. Aki beteszi a lábát ebbe a városba, az rögtön rájön, hogy igaz a mondás, mely szerint “Rómát nem lehet egy nap alatt megnézni”.
Annak is fel kell állítania egy fontossági sorrendet, aki egy meghatározott témakör, például a képzőművészet vagy az építészet iránt érdeklődik, és szálláshelyét is célszerű a legfontosabb látnivalók közelében kiválasztania. Persze a történelem emlékeibe az is lépten-nyomon belebotlik, aki nem keresi azokat – szinte minden sarokra jut egy nevezetes szobor vagy szökőkút. A sokat emlegetett dombokból viszont vajmi keveset fogunk látni, kivéve az Aventinus- dombot, mivel ma már alig emelkednek a környező táj fölé. Egyes külvárosok, például a Parioli, mára olyan felkapottak lettek, hogy több luxusszálló és éjszakai mulató található bennük, mint a Via Vittorio Venetón.
A legnépszerűbb találkahelynek és a nyüzsgés központjának azért ma is a város főbb terei (legfőképpen a Piazza di Spagna) számítanak. Róma ősi, de örökké eleven város. A hozzá tartozó dicsőséges Birodalom már a múlté, de a város ettől még nagyon is nyüzsgő életet él. Akár bedobunk egy pénzérmét a Trevi-kútba, akár nem, biztos, hogy vissza akarunk majd térni – újra és újra.