 |
1933-tól tizenegy éven át a Magyar, majd az Andrássy úti Színháznak volt a tagja. A világháborút követően a Belvárosi és az Operett Színházban lépett fel. 1954-tól haláláig a Vígszínházban játszott.
Igazi jellemábrázoló művész volt. Akár vígjátéki, akár drámai szerepeket alakított, figuráit egyaránt meggyőző erővel keltette életre. Játékára a derűs komikum, az emberi megnyilvánulás volt jellemző. Számos magyar filmben játszott. Vidám, derűs hangját őrzik a rádióstúdiókban rögzített hangszalagok.
Főbb szerepei:
• Lőrinc barát (Shakespeare: Rómeó és Júlia)
• Illje (Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása)
• Zsupán (Strauss: A cigánybáró)
• Beppo (Heltai: A néma levente)
• Ed Mosher (O’Neill: Eljő a jeges).
Filmszerepei:
• Csákó és kalap
• Behajtani tilos
• Katyi
• Déryné
• Othello Gyulaházán.
Emlékezései halála után, 1982-ben “Hol vagytok, ti régi játszótársak…?” címmel jelent meg.